rosszullét

Öcsim babrál a telefonommal:
- Idus, mi az a DJ Nyitós meg DJ Zárós?
- A diszpécserem. Fel ne hívd, mert kinyírlak! :)
- Halló! Szeretnék felmondani...

Azt hiszem, nem bántam volna, ha a mai munkanap kitörlődik a történelemből. Iszonyú fáradt voltam, úgy éreztem, hiába erőlködök, nem tudok haladni, és ez eléggé lehangolt. Meg az is, hogy összesen hat fuvarom volt egész nap (ami kb. annyit jelent, hogy feleannyit kerestem ma a nyolc órában, mint szombaton a másfélórás masszázzsal..), és a végén már eléggé halálra untam magam. Mondjuk még mindig sokkal jobb volt, mint ugyanez esőben, szélben, vagy hidegben lett volna, mert így elüldögéltem a fűben, pár hónapot előrehaladtam olvasva az időben, az arcomat sütkéreztettem a napon, és egész nap arra gondoltam, hogy ebben a csodás áprilisban, ami van, kibaszottul szeretnék már motorozni! Persze nem itt a városban...
Attila utalt rá, hogy hazalátogat hamarosan, remélem, hogy motorral jön. Bár ahogy ismerem, autóval fog, mert akkor már hoz magával néhány bekéredzkedett potyautast, pár köbméter mások által Mo-ra küldött cuccot, kismacskát, stb., amit eddig is, amilyen áldott jó lélek...

16:45, tárcsázom a Záróst.
- Mi van Idus, unod a banánt?
- Hát, ma már több, mint három órát dekkoltam üresen...
- Akkor húzzál haza, de nagyon gyorsan!

Hazafelé meg már olyan rosszul lettem, hogy a bringáról is majdnem lefordultam, nem jutottam el a Práterig sem, hanem szédelegve beestem egy bioboltba vizet kérni, leülni egy kissámlira, és valami kajával helyrehozni a vércukromat. Aztán persze jól megpakoltam magam, és hoztam haza a családomnak mindenféle jót, hogy aztán végre pihenhessek dolgozhassak kicsit a Photoshoppal, mivelhogy azért is jöttem haza Gyálra most, mert a laptopom bedöglött teljesen. Most már nemhogy blogolni, de egy youtube videót megnézni sem tudok már vele, az egyetlen életfunkciója a zenelejátszás maradt.

Ez pedig most Loscil - Submers. Szelíd hangolódó reggeli ébredezéshez, tökéletes csendesítő esti halkuláshoz...

life is just perfect.

Egy nap két p7-es fuvar, gyönyörű, esőmentes idő, a nap végén csókokkal tűzdelt együtt tekerés az utolsó két címre, egy jó pizza, a megmaradó energiákból pedig másfél óra mozdulatművészet Pálosival az Amélie zenéjére.
Nem is tudom, mi kell még a boldogsághoz.

túrógombóc-fesztivál

volt a héten a Práter utcai nőkommunában, ím az eredmények:)

Boró-féle alap spenótos:

(két tégla túró, fél csomag fagyasztott spenót, sok búzadara, tojás, fokhagyma, só, bors - tálalás tejföllel, füstölt sajttal) 

Idu nem nyugszik:

(két tégla túró, egy csomag fagyasztott spenót, kevés búzadara, őrölt lenmag ( ez jól összetartja), egy fej vörös- és fél fej fokhagyma, darált földimogyoró, chili, bors, 7fűszersó - s a végén rizspehelyben megforgatva, majd joghurt mellé és parmezán)

"Tudokélni"-gombóc:

 (egy tégla túró, kevéske tönkölykorpa, darált lenmag, zabtejpor, pici nyírfacukor, a közepében kesudió, a tetején rumban sült mazsola - az öntetben fél pohár tejföl, nyírfacukor, fahéj, gyömbérolaj, kardamom, rózsavíz)

(és ezeket a képeket most leginkább azért, mert egy q*** sort nem tudok tíz perc alatt legépelni (pontosabban az itt látható szöveg össz gépelési ideje eddig 53 perc (igen, szerintem sem érte meg:P ) ), annyira kontakthibás a laptopom (pl. másodpercenként magától visszatöröl), és így nem tudok széphosszan, örömködve arról írni, amiről valójában szeretnék...)

ide nézz, Törökvész!

Hát van szíve annak, aki a Törökvész út 95-97/D-be rendel biciklis futárt? :)
Egyébként nekem semmi bajom a szintkülönbségekkel, köszönöm szépen az edz(őd)ésre adódó remek lehetőséget. Ezért nem is hazugság, hogy amikor a diszpim megkérdezi, hogy na hogy ízlett, finom volt?, akkor arra gondolok, hogy ja, mint a törökméz.

Meg a szélsebes száguldás lefelé, megéri amiatt is. Főleg ha bele tudom engedni magam, ahogy ma, és végre nem parázok meg nem fékezgetek folyton - kár, hogy nem működött a sebességmérő tábla, kíváncsi lettem volna, mit mutat:) Bevallom, kicsit be is voltam tojva, mivel a Bimbó itt-ott meglehetősen kátyús és egyenetlen.

És bizony, mennyivel jobb volt fék nélkül a Melegedőben is tegnap, ráadásul a szerelemben nem is lefelé, hanem felfelé száguldasz, meg nem is kell felküzdened magad sehová először.
Csak bele kell nézni a másik szemébe.

the dark side of the bright side of life

- bazmeg megkaptam az első fizumat
  három heti munkára
  43130 Ft...
  ez nincs meg napi 3000 ft
- jó magyaros órabér
  azt mondtam már, hogy berlinben a diákmunkák hivatalos órabére 11 euró? :)
- jaja
  hát szopom a faszt, de legalább élvezem
- nézd, ezt tudtuk eddig is :)
- gonosz!:)

Szóval, megkaptam az első fizetésem a Pajtától. Már tegnap átvehettem volna, de éreztem én, hogy nem akarom tudni...

Összesen 128 órát dolgoztam - nettó átlag 337 forintos órabérrel.
43130 Ft.
Harminc a lakbér, a 3130-at leadtam cashnek.
A maradék tízből ennem kéne egy hónapig.

rejtvény

Az esti fürdő alatt a kádban azon gondolkoztam, vagyis megpróbáltam megtippelni fejben, hogy mennyi lehet

(53-45) / ( ( time() - strtotime("2008-02-25 10:59:00") ) / (60*60*24*365) )

Aztán persze gondolatban egyből át is húztam az eredményt, mondván magamnak, mekkora hülyeség, hogy én ezen gondolkodom. (egyébként egy picit több jött ki, mint a π, azaz egész jól tippeltem)
Úgyhogy most ezt nem is tudom, miért írom le ide, főleg, hogy egyetlen embernek van csak esélye egyáltalán rájönni, hogy mit számoltam ki, de még az ő dolgát is megnehezítettem hülye php kódokkal a (számomra) egyszerűség kedvéért.
A megfejtéseket a megfejtés részeként kijött mértékegységben kérem személyesen, ha lehet!

dilemma

Megint nem mentem sehová, egyedül akarok most lenni, pihenni, gondolkodni valamivel ellazultabban. Egy kicsit fáj is a fejem - nem, inkább olyan, mintha napszúrást kaptam volna. Lehet az esőtől és széltől is, ami egész délután az arcomat verte. Vagy csak szenved bennem a döntés, ami a szívem ellen való, szenved, mielőtt megszületne. Remélem, hogy alszom rá egyet-kettőt, és reggelre megváltozik. Még van időm. Csak hát nehéz, mert nehéz mindent felülről, tisztán látni, érezni, tudni, amikor ellentétesek az érdekek, és harcolni kéne (vagy épp, hogy nem kéne) az irányban tartó tehetetlenségi nyomaték ellen is, meg amikor minden a múltból indul el és onnan is táplálkozik, miközben minden egyes tettünk is önmagából a jövőben komolyan veendő múltat fejleszt, ahogy az így is van rendjén, és aki nem így gondolja, vagy nem fogadja ezt el, az nagy bajban van, és nagy bajt is okoz maga körül (lásd a sokak szemébe mellékelt példát). Nekem meg be kéne most húnynom a szemem bizonyos dolgok előtt ahhoz, hogy a saját boldogságomra akarjak törekedni, és ne a másokéra - ami mondjuk lehet akár eleve hülyeség is, ha utólag kiderül, hogy a mások boldogsága csak az én fejemben volt egy illúzió. De olykor meg nem. És olyankor én nem kívánhatom a saját boldogságomat a másokénak rovására. És nem csak, hogy nem tehetem, de nem is tudom tenni, mert elmegy a kedvem attól, hogy arra törekedjek és azt kívánjam.