első nap

Itt ülök a Ramadában (na jó, a masszázságyon fekszem:), és hihetetlenül boldognak érzem magam. Ebben a pillanatban, most. Nem érzem a pénteki fáradtságot (a testem talán igen, ha nagyon figyelek rá, de a lelkem nem érzi), nem zavar, hogy két műszakot nyomok egymás után. Masszázsom előreláthatóan csak fél 8-kor lesz, addig még van majdnem 5 órám. A lejátszóban egy Kövi Szabolcs cédét találtam - A zarándok, most ezt hallgatom. Hogy ez hosszútávon hogy lesz, hogy fogom itt érezni magam, azt nem tudhatom, de ahogy beléptem a birodalmamba, ebbe a hangulatos, szép kis masszázsszobába, úgy éreztem magam, mint akinek megvalósult egy nagy álma.

Talán mert így van? :)


Van nekem egy kis listám, amit egy hónapja írtam - arról, hogy mi mindent fogok majd csinálni abban az időben, amíg nincsen masszázs, de nekem ugye itt kell lennem készenlétben. Ismertek, sejthetitek, milyen dolgok vannak rajta:) Olyasmik például, mint jóga, meditáció, intimtorna, nyelvtanulás, tornagyakorlatok, önmasszázs, csak-úgy-relax az ágyon. Olvasás, levelek írása a ritkán látott barátoknak, új sablonok gyártása Apunak, kortárstánc videók nézése, gyakorlás-tanulás webdesign és flash témakörben, meg egy önbizalomnövelő gyakorlat, amit magamnak találtam ki. És egy kevésbé konkrét fogalom, az "intézkedés" - mert mindig van egy csomó dolog, amit el kell intézni, meg kell csinálni, végig kell gondolni, meg kell válaszolni, stb., és a hétköznapok rohanásában erre bizony nem mindig van idő, néha csak elrepülnek az esték úgy, hogy be sem kapcsoltam a gépet - főleg társaságban, én meg eléggé társasági lény vagyok, szóval ez gyakran megtörténik. Mondjuk a szállodai net itt meglehetősen szórványos (az nem kifejezés, szóval ha véletlen bejön, meg kell nyitni gyorsan minden lapot), de legalább biztos, hogy nem facebookolással fogom tölteni az időm, hanem értelmes dolgokkal, amiket offline is lehet csinálni.

Egyébként ez az egyik dolog, ami miatt nagyon örültem ennek a lehetőségnek - mert tudom magamról, hogy csak úgy, magamtól olyan nehezen veszem rá magam valamire, képtelen vagyok rendszeres tevékenységeket beépíteni az életembe, elköteleződni akármi mellett. Ha van egy szabad estém, mindig valami programot csinálok, áthívok valakit, elmegyek valahová - vagy eldöntöm, hogy csakúgyleszek, lazítok és magammal foglakozom meg olvasok - de akkor megintcsak nem történik a céljaim felé semmi előrelépés. Ha viszont olyan helyen kell lennem, ahonnan nem mozdulhatok vagy ahol nincsenek ott a saját dolgaim, amik elvonják a figyelmemet, akkor baromi jól tudok koncentrálni (ezért van az is, hogy bárki másnál sokkal jobban tudok a gépen dolgozni, mint otthon, függetlenül attól, hogy van-e körülöttem bárki is, vagy épp nincs otthon az illető).

Ahogy megláttam, hogy itt tükör is van (és miután minden apró kellék helyét felderítettem, hiszen sosem jártam még itt), és elindítottam egy kis keleti zenét, ösztönösen hastáncra perdült a testem. Na ez is olyan dolog, amit rettenetesen imádok, de hosszú ideje nincs rá időm és energiám, hogy eljárjak megint tanfolyamra. Amikor utoljára jártam Raneehez, és a haladó órák mindig 10 perc önálló, szabad improvizációval kezdődtek, még nem igazán tudtam magammal mit kezdeni, zavarban voltam, szorongtam, bénának éreztem magam (jó, valóban nem is voltam olyan szinten, hiszen a többiek már 3-7 éve tolták), a többieket néztem, hogy ellessek valamit. Most egészen más lenne szerintem. Azóta a kontakt tánc, a drámakör meg a színész workshopok által megtanultam improvizálni, megtanultam bízni a saját mozgásomban és képességeimben, már el tudom magam engedni, hogy az történjen, amihez éppen kedvem van, és bízni tudok abban, hogy az jó.

Ami a masszázst illeti, nem izgulok egyáltalán. A legelső fizetős ajurvédikus masszázsomon már vasárnap túlestem teljesen spontán, terhesmasszázs-betanulás után, amikor még pont ott voltam, bejelentkezett egy meleg páros, akik egyidőben szerettek volna masszázst kapni, én pedig elvállaltam az egyiküket. És nagyon jól éreztem ebben magam.

Na, abba is hagyom a blogírást, és választok valami kedvemre való tennivalót a fenti listáról - elsőként lehet, hogy szimplán csak pihenek egy kicsit:), elvégre nem volt épp könnyű hetem.