make your dreams come true

Olvasd végig - hosszú, de szép, jóleső bejegyzés lesz...

Mivel is kezdjem... Honnan számítsam... 

Legalább egy hónapja szinte szakadatlanul, folyamatosan egyre boldogabb vagyok - boldog ebben a boldog várakozásban, már nem nehéz egyáltalán, már nem nyomaszt, már egyre fényesebb minden, már nagyon közel van az alagút vége... Nem lesz több kényszer-elválasztottság, nem lesz több néma hétvége, nem kell többé külön-külön csinálnunk mindazt, amit együtt szeretnénk megtenni, átélni, élvezni vagy elintézni egymást segítve...

És ez csak az életem egyik, bár mindenképp legfontosabb-legfinomabb szelete...

És mindeközben... olyan dolgok történnek, melyeket magam is alig tudok elhinni... Ő azt mondaná: "hátszél"... én talán inkább, hogy isteni kegy... Persze nekem is részem van a változásokban - korábban nem hittem magamban, és nem hittem el a boldogító dolgokról, hogy megérdemlem őket, hogy jogom van az életet a maga teljességében élni, és a magamévá tenni, vagy még inkább: megteremteni mindazt, amire vágyom...

Sosem voltak feliratos pólóim, de egyik nap üresben bementem egy olcsó ruhaboltba, és választottam magamnak hármat - az egyikre az volt írva: 'I AM THE ONE', a másikra: 'KISS ME SOFTLY', a harmadikra: 'MAKE YOUR DREAMS COME TRUE'...

Azért, mert ezek jelentenek nekem valamit. Azért, mert szeretném, hogy így legyen. Azért, mert így van. Azért, mert megérdemlem, hogy így legyen.

És talán pont ezért van végre olyan párkapcsolatom, ami egymás kölcsönös elfogadásán, tisztelésén, egyszerre szabadon engedésén és mégis teljes őszinteségen alapul; ami maximálisan kielégíti az emberi igényeimet (nem szexuális értelemben, bár vitathatatlanul úgy is:); amiben felnéznek rám, és amiben van kire felnéznem; amiben igazi Nő lehetek egy igazi Férfi oldalán...

Emellett választottam egy olyan munkahelyet, ahol azt csinálhatom, amit szeretek, ami nem terhel meg lelkileg, mert nem kell megváltoznom és álarcot öltenem; és nem is fullaszt meg, mert nem kell egy irodába bezárva dekkolnom, hanem kint lehetek egész nap, kapcsolatban a természeti erők önkényesen váltakozó játékával... És én tényleg élveztem, élveztem a havat is, az esőt is, a szelet is, a napsütést is, élveztem, mert ezáltal része lehettem az életnek, az élet lenyűgöző körforgásának, mindannak, amit nem hajtott az uralma alá, ami felett nincs hatalma az emberiségnek. És része lehettem azon keveseknek, akik nem a kényelemből kívánnak részt, hanem részei akarnak az életnek lenni, és ezért büszkék egymásra és önmagukra...

És mivel nagyon fontos számomra az emberi tényező, olyan munkahelyi légkört tudtam magam körül teremteni, amiben azt érezhetem, hogy szinte mindenkivel kölcsönösen kedveljük egymást. Sokat viccelődtünk és hülyéskedtünk a dj-kkel munka közben, bókoltunk-hízelegtünk, ugrattuk egymást - tudom, hogy a kedvencük lettem, és nem csak mert kedves vagyok és mert lány vagyok - sőt az egyetlen lány! -, hanem mert soha nem nyafogtam semmiért, ha nehéz is volt a cucc, felmentem bármilyen magasra, elmentem bármilyen messzire, mindig lelkesen, mindig hálásan fogadtam, mindig megköszöntem bármilyen melót, és minden helyzetet végigcsináltam, megoldottam intelligensen, okosan, figyelmesen, az ügyfelek érdekeit szem előtt tartva.

Most kicsit olyan a Pajta nekem, mint egy nagy család...

Fájni fog otthagyni, amikor majd ott kell hagynom...

...és ott kell, mert ennél sokkal nagyobb álmaim is vannak, amiket szeretnék megvalósítani. És egyre közeledni látszanak, egyre elérhetőbbnek tűnnek, ahogy megismerek másokat kinyitva magam új dolgoknak, bevállalva feladatokat, amiktől korábban féltem volna, helyzeteket, amikben enyém a főszerep. És az élet napról napra változik, és egyre szebb, ahogy engedem, hogy a lehetőségek megnyíljanak előttem...