a fele más

Nagyon felemás érzéseim vannak. Sok bennem most emiatt a feszkó.
Ez volt a negyedik alkalom. Most már egy kicsit a masszázsból is, kicsit a vendégekből is láttam, igaz, még nagyon keveset. Persze nagyon nem az a légkör, nem az a szerep, amit eddig megszoktam: a ma-urival együttjár valamiféle bizalom, intimitás, valódi kapcsolódás - beszélgetős ráhangolódás, megnyílás a masszázs alatt emlékek, érzések, könnyek formájában, majd utórezgések egy tea mellett. Mindenre kellő idő van, belül is történni tudnak dolgok, ő pedig beavat abba, ami átélt. Egy kicsit külön univerzum minden ember, külön történettel, múlttal, kapcsolatrendszerrel érkezik, elmeséli a szerepet, amit ebben az életben játszik. Nagyon fontos a lélek, ahogy Otisz mondta kedden, a masszázsommal mintha a lelkét masszíroztam volna.

Ez meg olyan... kicsit olyan érzésem van, mintha a kedves, otthonos kis lakásom csodás, intim szerelmeskedései helyett elmennék dolgozni egy kuplerájba - csupa idegen ember, a beszéd tilos, tartani kell az időkorlátot és a távolságot. Jössz, megcsinállak, szevasz. Nem ismertelek meg, nem látlak soha többé.

Jó, talán hülye hasonlat, de a különbség nagyjából ekkora az otthoni ma-uri és a szállodai szalonmasszázs között. És akkor ez még mindig nem a gyógyfürdő, ahol félórásak a menetek, és nem is kórház, ahol a körülményeket hadd ne mondjam.

Most az embereket én hívom meg az otthonomba. Nem kerülök akárkivel kapcsolatba - aki teljesen idegen volt, csak mástól hallotta, azzal beültem a törökbe egy salátára külön előtte, masszázs csak a következő alkalommal. Hosszútávra tervezek, sorsokról hallgatok, hogy aztán ehhez tudjam igazítani a terápiát. Mert ez inkább terápia, inkább együttműködés, az öngyógyító erők közös felébresztése, a múltban gyökerező blokkok oldása, nem a mindennapi stressz csökkentése a cél. Más emberek jönnek. Olyanok, akik nem egy jó gyúrást és nem is valami érzéki élményt, egy kellemes órát akarnak 10-20 ezer forintért, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal (ott egy kicsit ilyen érzésem volt), hanem olyanok, akik változtatni szeretnének az életükben valamin, és ezért hajlandóak is áldozni valamiből.

Mindegy, nem ragozom, még olyan homályos az egész...