2011. február 3., csütörtök
Úgy érzem, annyira kimerült, kifacsart és elkeseredett kezdek lenni, hogy meg fogok szűnni embernek lenni hamarosan. Már nem tudok normálisan reagálni helyzetekre, megbántom az embereket, akiket szeretek, pedig a baj az, hogy a dolgokat kilátástalannak látom, és gyűlölöm magam, amiért benne vagyok ebben a helyzetben, és nem változtatok rajta.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
segítek, csak szólj.
VálaszTörlésnem tudom, mi az a helyzet, de néhány dolgot állíts le szándékosan és tudatosan..még ha ez lehetetlennek tűnik is
VálaszTörlésEz a bejegyzésem a munkáról szólt és az anyagi helyzetemről.
VálaszTörlésKonkrétan mire gondolsz, Piri?
konkrétan, hogy néhány munkát le kell adni, vagy tevékenységet, ami már kiakasztóvá teszi az időhiányt
VálaszTörléshehe, - a munka természetéből adódóan - tevékenység nincs, a munkán túl :-)
VálaszTörlésviszont tényleg sok volt a hajnali meg hétvégi ügyelet múlt héten. csak hát amúgy meg, 66 volt a januári fizum...
megéri ez egyáltalán?
VálaszTörlésnem keresed meg a minimálbért
de cserébe kifacsarod magad
nem éri meg. nyálaztam is sok álláshirdetést múlt héten, mára meg igen, kivettem végülis egy szabit...
VálaszTörlésés persze nehéz volt eljutni idáig, mert amúgy meg imádom ezt a melót... :-(
VálaszTörlésakkor pihenj ma jól! a szép idő megvan hozzá :)
VálaszTörlés