erős

Eseménydús és erőteljes nap volt a mai, tartok tőle, hogy ha ezt mind elmesélem, akkor megszegem, amit elhatároztam, hogy többek között azzal is megtisztelem a testem, hogy korán és sokat alszom. :-)

Egy Ma-Urival kezdődött, ez mindig nagyon feldob - és igazából már régóta szeretném Orsit megmasszírozni, csak sosem mertem neki mondani ezt, mert vártam, hogy végre legyen annyi felesleges energiám, hogy felajánlhassam, hogy megmasszírozom csak úgy. Végülis nem így lett, de valószínű, hogy mindkettőnknek így a jobb.
Szóval, Orsinak olyan teste van, mint az Anyukámnak. Vagy inkább, mint amilyen teste akkor volt az Anyukámnak, amikor még gyerek voltam, amilyennek megismertem. És éppen ezért, meg azért is, amilyen Orsi maga, nagyon tudtam szeretni, mialatt masszíroztam. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nehéz elmagyarázni, de annyi biztos, hogy könnyebb maximálisan figyelnem rá, és belül többet mosolygok.

Utána egyből Norbihoz mentem (mentünk, a Fixivel), ahol Hamvas Béla Héloise és Abélard c. esszéjét olvastuk, ami a múlt heti Scaligero-szövegre igencsak hasonlít abban, ahogy a Sacro Amore kérdését megközelíti. Persze Hamvas stílusa teljesen más, de lényegileg mindketten ugyanarról a fajta szerelemről írnak. Ahogy Norbi mondta, Hamvas nem filozófus, hanem művész, aki szimbólumokat használ. Azt gondolom, ezért nem is botránkoztat meg olyan könnyen, mivel sokkal könnyebb elvonatkoztatni tőle, és mintegy mesének, mítosznak, ideának tekinteni azt, amit alapállásként tüntet fel. Scaligero ugyanazt mondja, de egyből azon kezdek gondolkozni, hogy vajon mindez meg is valósult-e az életében, hogy néztek ki a párkapcsolatai, valóban átélte-e, amiről ír? És ha itt állna velem szemben, egyből belekötnék, és azt mondanám: ha valóban így van, akkor ne szépen írj róla, hanem lépj ide hozzám, és szeress. Lássuk meg, hogy tudsz-e szeretni úgy, ahogy írsz.

A szellemi után hódoltunk a testi élvezeteknek, finom masszalás-zöldséges rizs, mint mindig, lassan profi pálcikaevő is leszek, valahogy így alakult, hogy Norbinál és csak nála mindig. :)

A séta, az utánavaló séta volt brutál megint. Norbinál olyan nők, olyan aktuális életsztorik fordulnak meg, hogy a hajadat tépnéd, ha csak hallanád, nem ha még át is élnéd. A maihoz alapvetően négy gondolatom van:
(megkísérlem tapintatosságból elhallgatni a teljes történetet, bár kibaszott tanulságos lenne kétségkívül)
1. a saját életedet úgy szúrod el, ahogy csak szeretnéd, de van-e jogod dönteni a magzatod élete felett, és egy életnyi boldogtalanságra ítélni, csak hogy megszabadulj ama lelkifurdalásodtól, melyet akkor éreznél, ha rábeszélnéd a nőt, akit nem szeretsz, hogy vetesse el, és ne szülje olyan közegbe, ahol hétszentség, hogy nem fogja megkapni azt, amire egy gyermeknek szüksége van ahhoz, hogy egészséges emberré váljon?
2. hogy tudnak a férfiak egy gyermekre mint egy főiskolára tekinteni, aminek 3 év után vége van, vagy legalábbis ezek a kötelező évek, utána már fakultatív? ha ezt vállalod basszus, akkor örökre fogod vállalni, mert örökké a te gyereked lesz, nemcsak a nőé, aki szülte.
3. hogy lehet, hogy egy férfinak egyetlen barátja sem tud olyan őszinte lenni, hogy észhez térítse, és megmondja az arcába, hogy "öregem, ébresztő, ne legyél már ekkora orbitális balek!" ?
4. meddig terjed a karma fogalma? szabad-e, nem felelőtlenség-e erre hivatkozni és ezoterikus katyvaszba ágyazni hátralévő életünk elcseszését, pláne, ha nem a saját életünk az egyetlen, ami felől döntünk?


Este pedig elmentem ide, mert Danyi Zoli nekem régi ismerősöm, még a Hamvas Béla-szabadegyetemes, zen meditációs korszakból, akit nagyra becsülök és tisztelek, és kíváncsi voltam a gondolataira. Meg cseppet azzal a szándékkal is mentem, hogy kicsit felvehetem a fonalat a régiekkel, de legalábbis itt majd összetalálkozunk - nemrég azt olvastam, nem árt karban tartani a kapcsolatokat, amik fontosak lehetnek, ki tudja, mit fognak véletlenül az életünkbe hozni.
Ott azzal fogadtak, hogy nincs már jegy, én azért bekéredzkedtem az előtérbe, hogy odaköszönjek Zolinak, erre azt mondja: van jegyed? és a kezembe nyom egyet, őrület. Az meg végképp, hogy Sütő Zsolttal is összefutottam, meg egy másik férfival, aki szintén ott volt velünk a dobogókői elvonuláson, és ennek eredményeképp holnap reggel a Fixivel megrakjuk Szentendrét, és eleget teszünk a meghívásnak, ami egy télűző bográcsozást jelent a Lajos-forrásnál a fent említett személyek, valamint Danyi Zoli és még sok mások társaságában. :-)

Szóval nagyon jó napom volt, főleg mióta mint nő jobban tetszem magamnak a tükörben, nyilván nem az az egy alkalom számít, hogy tegnap edzettem egyet, hanem hogy büszke vagyok magamra, amiért meló után is még képes voltam erre, meg hogy a csaj ugye kérdezte, hogy mi céllal jöttem, és mikor azt mondtam, fogyás, csodálkozva kérdezte, hogy honnan?? És bár egy vékony fekete nadrágban még mindig szebbnek látom magamat, mint meztelenül, legalább abban a fekete naciban elhiszem, hogy nagyon jó nő vagyok testileg is. (hogy máshogy igen, az nem kérdés, és bizony nem is vagyok hajlandó járni mással, mint a világ legjobb pasijával, mert csak az méltó hozzám és pont).

Ma egyébként, bár sokat gondoltam rá, egész nap nem hiányzott egy pillanatra sem - és ez azért van, mert a csütörtöki, hosszú beszélgetésünk feloszlatta bennem a kétségeket, és jelenleg semmi sem szilárdabb, mint a hitem, hogy most már bárhogy is alakul, Ő és én összetartozunk. Így van.