kemény lecke

Ha az elmúlt egy hónap nem tanított volna meg mindarra, amire megtanított, most azt kívánnám, bárcsak örökre kitörölhetném az emlékezetemből az elmúlt egy hónapom minden egyes percét, kivétel nélkül.

Mint egy rémálom - de a szörnyű az, hogy nem csak úgy megtörtént, mint az álmok, hanem az egész az én teljes (félig tudatos, félig tudattalan) irányításom alatt zajlott és történt pontosan úgy, ahogy.

A múltam sötét foltjainak tanulságain gondolkodva szoktam mondani: vannak helytelen dolgok, amiket meg kell tennünk, hibák, amiket el kell követnünk ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, hogy soha többet nem követjük el őket újra. Egy nagy hiba vagy hibák hibára halmozása volt az elmúlt egy hónap? Vagy a legnagyobb hiba, hogy végül feladtam, és a gyötrelemnek vége lett? Isten az egyetlen megmondhatója. Olyan helyzetbe sodortam magam, amiben nem volt jó döntés, csak - ahogy Barna mondja - olyan döntés, amelyik a kevesebb szenvedést hozza a világba.


Gergő, akit két év alatt sohasem láttam sírni, végigsírt három estét.
A sírás jó, a sírás megtisztít, mint a gyónás. Mindennap sírok.
Sokan sírtunk, sokan szerettünk volna örülni. Mindenkit megérintettél. Mindenkinek felmutattad a saját történetét.

Mintha gyerekek lettünk volna, és mintha mostanra felnőttek lennénk. Értünk és ráncolódtunk néhány évet. Senkinek nem szabad elhinni semmit. Legfőképpen önmagunknak nem.

És mégis, mintha most tudnánk csak igazán gyermekek lenni végre. Felnyitottad a szemem saját magamra. Hogy játszani, örülni, vágyni, sírni, ölelni, átélni a Mostban mindent, megvalósítani az álmokat, nem visszafojtani az érzéseket - hogy mindez mennyire fontos.

Boldogabb vagyok, mint előtte. Igazibb vagyok, mint előtte. Reményt látok már arra, hogy kigyógyuljak mindabból a nem előre vivő viselkedésmintából, reakcióból, amit két évnyi Gergő ültetett el bennem. Hogy újra korlátok és félelmek nélkül tudjak szeretni, vágyni, és elfogadni a Társam szerelmét.


Mi volt az értelme az egésznek? Millió válasz van erre, és épp ezért nem volt semmi értelmetlen, nem törölném mégsem egyetlen pillanatát.
Az ár volt irdatlan magas, amit fizettünk, amit fizettél érte.

Néhányan biztosak benne, hogy Te mindent tudtál. Hogy a Te választásod. A Te kívánságod voltam, úgy, ahogy voltam. Hogy sokkal bölcsebb vagy nálunk...
Egy biztos: kegy vagy, csoda vagy, kibaszott bátor vagy, nagyon felnézek Rád - és nem tudok más lenni, mint végtelenül hálás mindazért, amit együtt átéltünk...