Ki olvasta a könyvet? Ez a mondat belémégett gyerekként. Zseniális. Kell, hogy Sofie világa kinyíljon az efféle kérdésekre. Kell, hogy minden ember, minden érésben lévő jellem feltegye magának ezt a kérdést.
Gergő mindig azt mondta, a lényeg az, hogy ha már rosszat teszünk, legalább tudjunk róla - csak ha már nem is tudjuk, mi lenne a helyes irány, akkor vagyunk elveszve.
Ez rendben is van, de számomra itt jön be az, hogy azért, ha lehet, legyek jó magamhoz. És ebben az egészben még mindig nincs szó erkölcsről - az erkölcsöt azoknak találtuk ki, akik - már vagy még - nem tudják maguktól, hogy mi a helyes, de el lehet velük dolgokat hitetni. (Sajnos sok ilyen stádiumban megrekedt ember van, a világ összes vallása erre épít.) De ez az egész kérdéskör kezelhető az erkölcs fogalmán kívül is, pusztán egoista alapokon. Az erkölcsre mint civilizációs találmányra azért van szükség, mert az élet láthatatlan mezőinek törvényeivel nem vagyunk tisztában, és azokról nem vagyunk hajlandóak tudomást venni. Hisz ha így lenne, ha tudnánk, hogy nincs "te" és nincs "én", hanem minden mindennel egységben van, minden mindenre hatni fog, ezért ebben az univerzumban soha semmi, ami megtörténik, nem maradhat 'titokban', s hogy a vétkeinkért épp mi fizetjük majd a legnagyobb árat, a csalással saját magunkat rövidítjük meg legjobban, mert olyan értékeinket veszítjük el, amik többet érnek minden vagyonnál, minden megszerezhető előnynél, minden vágyunk célba rejszolásánál... ha tudnánk ezt, hogy tudnánk bárkinek, bármiért is ártani...?
Arról nem is beszélve, hogy jellemem tetteim összessége, napról napra, percről percre, minden döntés számít, amit meghozok, és ami elől kitérek. Arról nyilván lehet vitát nyitni, hogy a világra kifejtett hatásomat elsősorban a tetteim vagy inkább a gondolataim határozzák meg (hiszen van agykontroll, van önidentitás-ho'oponopono, van hipnózis és emlékek, álmok utólagos, tudatos átírása általi gyógyulás, van vonzás törvénye; mind jól működő technikák), de egyrészt, szerintem már a gondolat maga is tett a világ működési szintjén, nincs különbség, másrészt viszont nagy különbség van a valóban tiszta gondolatok és aközött, hogy "tudom, hogy ez lenne helyes, de leszarom, és mégis rosszat csinálok" - az ilyen gondolatok aligha fejtenek ki áldásos hatást, mert habár tartalmazzák a jó tudomását, elsősorban és sokkal inkább arról szólnak, ahogy önmagammal bánok: arról, hogy azt gondolom, én nem vagyok képes ennek a mércének megfelelni. Destruktívak, mert egy alantas énkép formálásában vesznek részt.
Szóval én csak annyit mondok, legyek jó magamhoz. Legyek jó magamhoz, hogy meg tudjam magamat becsülni, hogy büszke lehessek a jellememre, hogy több lehessek, mint ösztönlény és darwini túlélő. Legyek jó magamhoz, hogy ne kínozzon a lelkiismeret egész életemben, mert a lelkiismeret ott lesz, és mardosni fog, egészen addig, amíg tudom, mi a helyes, de nem azt teszem, nem úgy élek, mint amit helyesnek gondolok. Addig az életem szégyen forrása önmagam felé.
A lelkiismeret megnyugtatására persze sok módszerünk van, mely módszerek legtöbbje további önbecsülés-csökkenéssel jár - vagy járhatna, ha nem épp az lenne a hatása, ami miatt hozzá folyamodunk: hogy a lelkiismeretünket elhallgattassa. Lehet ez puszta tompultság, amikor minden mindeggyé válik - mint a fű hatása alatt, vagy mint az orvos által felírt idegnyugtató gyógyszerekkel a pszichoterápiában. Jól leszünk és nyugi van végre, mert nem halljuk többé a lelkiismeretünk hangját. Problem solved.
Jó módszer az is, ha kiadjuk a manát a kezünkből, ha nem akarjuk tovább saját magunk irányítani az életünket, ha tehetetlennek képzeljük, tehetetlennek tettetjük magunkat. Ez is nagyon egyszerű, csak meg kell találnunk azt a függőséget, aminek képzelt rabjaként önfegyelem és önirányítás nélkül élhetünk, a függőséget, ami pont arra mozgat bábuként minket, ahová a lelkiismeretünkkel szembemenve, és annak kínzását vállalva, saját elhatározásunkból menni nem lenne vér a pucánkban.
Én csak annyit mondok, ha érzed, hogy az életedben nincs rendben valami, ha érzed, hogy tudod még, hogy mi a helyes, csak valamiért nem sikerül - legalább nézd meg önmagadat tisztán. Nézz a tükörbe úgy, hogy csak Te legyél ott, döntsél úgy, hogy nem "segít", hogy a lelked bölcsességét nem fedi el, nem homályosítja el semmi, bízz önmagadban, bízz az erődben!
És bármit is teszel, tedd tisztán, tedd belülről, tedd saját elhatározásodból, tudatosan döntve, úgy, hogy abban a döntésben önmagaddal találkozz, és ne pedig épp önmagad elől menekülj el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése