just today

A mai nap több szempontból csúcsélmény most nekem.
Csupa élvezetes dolog és pozitív megerősítés :)

• Ébredéskor egy mandulaszemekből kirakott szív fogadott a konyhapulton :) 

• A reggeli masszázsvendég teljesen odavolt a talpmasszázsomtól (akárcsak a tegnapi, aki megalapozta az önbizalmamat e téren, mert képzett reflexológusként azt mondta, hogy egészen úgy csinálom, ahogy ők tanulták, pedig én csak intuitíve találtam fel magam az alapján a pár perc alapján, amit tanultunk, mrg az ajurvédikus reflexology chartot nézegetve).

• Ma délelőtt volt az első jógaoktatói órám, ami sokkal komolyabb és demanding volt, mint hittem, mert autentikus indiai forrásból kapom az okítást az egyetlen "jóga doktortól" itt Magyarországon. Azaz nem csoportos órákat fogok majd tartani 10-15 fős csoportoknak, hanem egy-egy emberre specializált, gyógyító céllal tartott (és ebbe nem csak a fizikai egészség tartozik), egészen személyes, face-to-face jógaórákat, valamint kétszemélyes partner jógát. Ezért aztán egészen sokat kell tudni az adott gyakorlatok mindenféle hatásairól, alkalmazási javallatairól.

• A főnököm imád - annak ellenére, hogy ő is indiai, én meg csak egy nő.

• Olyan levest főztem (mondjuk kb. 6000 Ft-ból...), hogy mióta megkóstoltam, semmi másra nem tudok gondolni, csak annak az ízére (és nem csak azért, mert benne van egy kilónyi az itt kapható legnagyobb garnélából).

• Nagyon hevesen keresett meg a múltheti cseremaszi-partnerem, hogy feltétlenül szeretne beszélni az érzéseiről, amik feljöttek benne a masszázsom kapcsán. Itt egy kicsit meg is ijedtem, nem tudtam, mire számítsak. Először is kérdezett, hogy honnan jött ez az egész masszázs-dolog nekem, mi volt az indíttatásom, a motivációm, és amikor elmeséltem szívem ügyeit, lelkesen bólogatott, hogy most már érti, miért volt a masszázsom olyan, amilyen. Azt mondta, nagyon sok nagyon jó masszázst kapott már (tegyük hozzá, hogy ő már az egyhónapos intenzív új-zélandi Ma-Uri tréningen is túl van, tehát tényleg elég jó esélye van erre...), de nálam valami olyat tapasztalt meg, amit még soha máskor. Azt mondta, olyan volt a masszázsom, mintha a szeretetről beszélnék, mozdulatokkal. Mint egy költő verssel. És hogy mennyire nagyon köszöni a megerősítést, mert ő mindigis sejtette, hogy ettől lesz igazán jó egy masszázs, a százszázalékos jelenléttől, hogy abszolút csak a másik ember létezik számomra abban a pillanatban (abban a két órában), és semmi más, nem az számít, hogy én masszírozok. Nálam ezt érezte, és ez az az érzés, ami eddig minden más masszázsból hiányzott, amit eddig kapott.

• Aztán elmentem a Hamvas Béla szabadegyetemre, sok év kihagyás után, ahol odajött hozzám az egyik idősebb hölgy, akivel együtt zenmeditáltunk régen, megkérdezte, mi van velem, aztán elmondta, hogy valami különleges betegsége van, a vállában valami kristályok vannak, és az az irritációtól folytonos gyulladásban van, ezért az orvosa nem ajánlja a masszázst, DE bennem annyira bízik, hogy én biztosan úgy érnék hozzá, hogy az jó legyen, hogy érezni fogom, mit kell tenni, mindenképp el akar jönni hozzám. Iszonyat jól esett ez a bizalom!

• Aztán odajött egy fiatal hölgy is (akit tinikoromban persze még/már középkorúnak tituláltam volna), aki most a jegyeket árulta, hogy ugye én álltam itt annak idején az ő helyén, és hogy máig emlékszik, milyen finom fahéjas tápiókapudingot főztem egyszer, és gyakran az eszébe jutok (hűha, én meg sem ismertem... :P )

• Dúl Antal meg a fél előadása közben velem nézett farkasszemet. És én ettől nagyjából pont olyan tudatállapotba kerültem, mint egyszer-kétszer fű hatása alatt, azaz egy furcsa dimenzióváltásban egészen más arcait is látni véltem. Izgalmas volt.

• Amúgy ezerrel pörögtem ma is egész nap, akárcsak a hétvégén Anyuéknál, eközben még a lakáskulcsaimat is sikerült elhagynom, de vizualizációs-intuitív képességeimnek hála egyből megtaláltam, mert pontosan ott hagytam el, ahol sejtettem. :)

• Ja és megvan a jelmezem a holnapi alleycatre is ;)

Épp ma gondoltam végig a bringán, hogy a majdnem három hétnyi magyarlukafai élményárt, a két Neales workshopot és a hivatásom során átélt dolgokat leszámítva mennyire sivár is volt Gergő mellett az egész elmúlt teljes egy évem (kivéve az egész decembert és a legutolsó esténket, amik fantasztikusak és csodálatosak voltak, mert akkor fel tudtuk vállalni az érzéseink, és meg tudtunk nyílni mindketten). És tök nem érzem azt, hogy ez a mai ne egy átlagos nap lett volna, és ennek ellenére azt hiszem, simán ott van az elmúlt év legjobb napjai között.
Ideje lenne rászoknom, hogy visszatért életkedvvel újra önmagam legyek, ne ez az enervált, kívül a keményet játszó, ám belül visszafogott és elfojtásba kényszerült érzelmektől szenvedő, testemben elbújt félős kis pára...