Hát, egy időre leállósávba kerültem. Úgyhogy most nincs más mission, mint a szerelése, szeretése önmagamnak. Kicsit kifordult helyzet, de úgy tűnik, most rajtam a sor, most magamat kell gyógyítani...
Hogy is kell azt, Istenem? Én olyan jól ér(in)tek másokhoz, bárcsak hozzám is úgy értenék-érhetnék!
Szóval most így ez van, de azért nem vagyok kétségbeesve, inkább erőt merítek az új életfeladatra. Ideális időszak ez például a Huna életfilozófia tanulmányozására, a meditációra, egészséges kaják főzésére és a mindenféle önkényeztetésre.
Juteszembe, vééégre megtaláltam neten azt a két Vitai Ildikó-lemezt (kazettát:P ), ami - mély és nem túl újkeletű meggyőzősédem szerint - kicsigyermekkoromtól agyonhallgatva elősegítette sokrétegű érzelmi életem kibontakozását, és (főként) empatikus készségemet jó mélyen megalapozta. Csuda ez a muzsika, kaptok egy részletet belőle:)
Vitai Ildikó - Szentmihályi Szabó Péter: Fenyő-menet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése