Mindig nevettem a Világvégén, de talán túl konkrétan értelmezem a dolgot. Ha a saját életemet nézem (mi mást is tudnék nézni, ez az egyetlen tapasztalt, átélt világ), tulajdonképpen 2012-ben még nagyon jó dolog nemigen történt, sokkal inkább hasonlít az egész egy fokozatos, réteges pusztulásra. Ha költőien akarnék fogalmazni, tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy világok halnak meg bennem, a lelkemben - álmok, vágyak, elképzelt jövők, kincsek és értékek omlanak össze.
Talán a világvége éppen csak ennyi, és valóban eljött.
Vagy mégsem, és egyszer majd meglátom az isteni rendezést az összeomló színfalak mögött. Úgy legyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése