Mit tennél, ha...

Mit tennél, ha a párod bejelentené, hogy beleszeretett egy másik férfiba/nőbe, de tudja, hogy te kellesz neki és veled szeretne maradni?

És ha azt mondaná, hogy valamiért nagyon vonzódik ahhoz a férfihoz/nőhöz, de még nem tudja, hogy miért, és hogy ezután kivel szeretne lenni, és szeretne azzal a másikkal időt tölteni, hogy ezt tisztázhassa magában?

Mi történik, hogyha erre megtiltod neki, hogy kettesben találkozzanak?

Mit tennél, ha beleszeretnél a párod mellett valakibe?
Magadban próbálnád rendezni, amíg tisztán nem látsz, hogy ne őt és ne a kapcsolatotokat terheld?

És ha ő ezt mindenképp érzi, akár beszélsz róla, akár nem, és ha nem beszélsz, akkor csak még jobban fog aggódni? Akkor is titkolnád,ha ezzel több kárt okozol, mintha elmondtad volna?

Ha elmondod neki, mennyi idő után mondanád el?
Mi az a pont, ahonnan már komolyan kell venni, és meg kell beszélni, ahonnan már kettőtökre tartozik, nem csak egy pillanatnyi megkívánás?

Olyan párod van, aki elfogadja, hogy napról napra meg-megkívánsz egy-egy akár utcán látott nőt, vagy olyan, aki problémát, féltékenységi drámát csinálna belőle?

Ha őszinteségre vágysz a másiktól, el is tudod viselni azt?

Miért van az, hogy valamiről tudni akarsz, és van, amiről nem?
Ha van olyan, amiről nem akarsz tudni, akkor a másiknak egy részét megtagadod, és nem veszel róla tudomást, vagy csak szimplán hagysz neki szabad, privát teret?

Mi az, amit fontos tudnod, és mi az, amit felesleges?
Ha mindent tudni akarsz, azt is tudni akarod, hogy tetszik neki egy másik pasi?
Azt is, hogy a héten három másik csajt is megkívánt?
Azt is, ha hülyén nézel ki abban a cuccban, amit annyira szeretsz, azt is, hogy most éppen nagyon idegesítő vagy visszataszító vagy?

Ha a válaszod az, hogy azt is, azt is, azt is, de hát akkor nem fájna-e, hogy ezt mondja?

Ha igen, akkor miért akarod, hogy kimondja?

Hol találsz olyan nőt/férfit, aki egyből, az első pillanattól fogva meg tudja ezt neked adni?

Elvárhatod ezt eleve, mint belépőkártyát a szívedhez, vagy ezt a bizalmat közösen, kettőtöknek kell kiépíteni?

Hogy éred el, hogy érezze, hogy megbízhat benned, és bármit elmond, nem fogsz vele visszaélni?

Miért nevezed sunyiságnak, ha valaki nem mond el egyből valamit?
Biztos, hogy ez a bátorság hiánya? És ha arról van szó, hogy a másik még magában sem tudta tisztázta az adott dolgot, ha neki magának is időre van szüksége, hogy átlássa, és meg tudja fogalmazni?
Mi van, ha azért nem mondja el, mert szégyelli magát? Nem is előtted, hanem saját maga előtt?

---------------------------------------

...ilyen és hasonló kérdések merültek fel tegnap este 8 és hajnali fél 3 között a Fehérke harmadik sajtkóstolóval egybekötött tea'délutánján', ahol szokás szerint közel sem mindenki ismert mindenkit (sőt), ahol mindig akad egy-egy pszichológus, szociológus, etológus, családsegítő, gyermekmenhelyes önkéntes, Waldorf-tanár és Waldorf-szülő, és ahol az emberek harmada ötritmust, a másik harmada kontakt táncot, a harmadik harmada semmit sem táncol.
És persze ahol rajtam kívül mindenki már 30-35 felett, szóval akiknek már nincsenek olyan illúzióik, hogy az életben bizonyos nehéz szituációk (legalábbis ővelük) biztos, hogy soha, soha nem fordulnának elő.