Hát van szíve annak, aki a Törökvész út 95-97/D-be rendel biciklis futárt? :)
Egyébként nekem semmi bajom a szintkülönbségekkel, köszönöm szépen az edz(őd)ésre adódó remek lehetőséget. Ezért nem is hazugság, hogy amikor a diszpim megkérdezi, hogy na hogy ízlett, finom volt?, akkor arra gondolok, hogy ja, mint a törökméz.
Meg a szélsebes száguldás lefelé, megéri amiatt is. Főleg ha bele tudom engedni magam, ahogy ma, és végre nem parázok meg nem fékezgetek folyton - kár, hogy nem működött a sebességmérő tábla, kíváncsi lettem volna, mit mutat:) Bevallom, kicsit be is voltam tojva, mivel a Bimbó itt-ott meglehetősen kátyús és egyenetlen.
És bizony, mennyivel jobb volt fék nélkül a Melegedőben is tegnap, ráadásul a szerelemben nem is lefelé, hanem felfelé száguldasz, meg nem is kell felküzdened magad sehová először.
Csak bele kell nézni a másik szemébe.
2010. szeptember 9., csütörtök
2010. szeptember 8., szerda
the dark side of the bright side of life
- bazmeg megkaptam az első fizumatSzóval, megkaptam az első fizetésem a Pajtától. Már tegnap átvehettem volna, de éreztem én, hogy nem akarom tudni...
három heti munkára
43130 Ft...
ez nincs meg napi 3000 ft
- jó magyaros órabér
azt mondtam már, hogy berlinben a diákmunkák hivatalos órabére 11 euró? :)
- jaja
hát szopom a faszt, de legalább élvezem
- nézd, ezt tudtuk eddig is :)
- gonosz!:)
Összesen 128 órát dolgoztam - nettó átlag 337 forintos órabérrel.
43130 Ft.
Harminc a lakbér, a 3130-at leadtam cashnek.
A maradék tízből ennem kéne egy hónapig.
2010. szeptember 7., kedd
rejtvény
Az esti fürdő alatt a kádban azon gondolkoztam, vagyis megpróbáltam megtippelni fejben, hogy mennyi lehet
Úgyhogy most ezt nem is tudom, miért írom le ide, főleg, hogy egyetlen embernek van csak esélye egyáltalán rájönni, hogy mit számoltam ki, de még az ő dolgát is megnehezítettem hülye php kódokkal a (számomra) egyszerűség kedvéért.
A megfejtéseket a megfejtés részeként kijött mértékegységben kérem személyesen, ha lehet!
(53-45) / ( ( time() - strtotime("2008-02-25 10:59:00") ) / (60*60*24*365) )Aztán persze gondolatban egyből át is húztam az eredményt, mondván magamnak, mekkora hülyeség, hogy én ezen gondolkodom. (egyébként egy picit több jött ki, mint a π, azaz egész jól tippeltem)
Úgyhogy most ezt nem is tudom, miért írom le ide, főleg, hogy egyetlen embernek van csak esélye egyáltalán rájönni, hogy mit számoltam ki, de még az ő dolgát is megnehezítettem hülye php kódokkal a (számomra) egyszerűség kedvéért.
A megfejtéseket a megfejtés részeként kijött mértékegységben kérem személyesen, ha lehet!
dilemma
Megint nem mentem sehová, egyedül akarok most lenni, pihenni, gondolkodni valamivel ellazultabban. Egy kicsit fáj is a fejem - nem, inkább olyan, mintha napszúrást kaptam volna. Lehet az esőtől és széltől is, ami egész délután az arcomat verte. Vagy csak szenved bennem a döntés, ami a szívem ellen való, szenved, mielőtt megszületne. Remélem, hogy alszom rá egyet-kettőt, és reggelre megváltozik. Még van időm. Csak hát nehéz, mert nehéz mindent felülről, tisztán látni, érezni, tudni, amikor ellentétesek az érdekek, és harcolni kéne (vagy épp, hogy nem kéne) az irányban tartó tehetetlenségi nyomaték ellen is, meg amikor minden a múltból indul el és onnan is táplálkozik, miközben minden egyes tettünk is önmagából a jövőben komolyan veendő múltat fejleszt, ahogy az így is van rendjén, és aki nem így gondolja, vagy nem fogadja ezt el, az nagy bajban van, és nagy bajt is okoz maga körül (lásd a sokak szemébe mellékelt példát). Nekem meg be kéne most húnynom a szemem bizonyos dolgok előtt ahhoz, hogy a saját boldogságomra akarjak törekedni, és ne a másokéra - ami mondjuk lehet akár eleve hülyeség is, ha utólag kiderül, hogy a mások boldogsága csak az én fejemben volt egy illúzió. De olykor meg nem. És olyankor én nem kívánhatom a saját boldogságomat a másokénak rovására. És nem csak, hogy nem tehetem, de nem is tudom tenni, mert elmegy a kedvem attól, hogy arra törekedjek és azt kívánjam.
álombicikli
Szavakkal el nem tudom mondani, milyen kib****ottszép, gyönyörű országúti kerékpárom lett álmomban. Igazából nem is egy, hanem három, az egyiknek nagyon pici kerekei voltak, a középső egy piros, a harmadik meg álmaim biciklije, érted, olyan szép, hogy olyat még életemben sem láttam soha. Éjsötét, majdnem fekete kék, fémesen csillogott a váza a holdfényben. Kecses volt és nemes. Minden egyes alakatrész rajta illett egymáshoz, tökéletes összhangban volt.
Az egész álom olyan érzékletes volt. És egy szép nagy parasztházat is megnéztünk álmomban. Végigsimítottam a hófehér oldalát, éreztem az illatát...
Váhhh. Az ilyen álom után igazán utálatos felébredni!
Az egész álom olyan érzékletes volt. És egy szép nagy parasztházat is megnéztünk álmomban. Végigsimítottam a hófehér oldalát, éreztem az illatát...
Váhhh. Az ilyen álom után igazán utálatos felébredni!
2010. szeptember 6., hétfő
fájás
Hű társam ma kint alszik a csillagos ég alatt, a betonkeverőhöz lakatolva. Egyszerűen imádom, bedobom magam alá, és suhan, mint a szellő, egész nap egy testként járunk. Nem érdekel, hogy csúnya. Akkor is tökéletes.
Majdnem szerelem.
A fogfájás lényegében elvitte most az egész hétvégémet, ennyit a bringás számháborúról meg az alleycatről, egyedül egy nyíltnapos kontakt jóga órára jutottam el, ami után volt még egy mélyrelaxáció (jóga nidrá) is. Durva, de hipphopp bealudtam rajta, annak ellenére, hogy ekkor már simán tudtam volna a fájdalomtól ordítani. Aztán átmentem a volt barátomhoz (együtt jógáztunk), vicces volt, mivel azt se tudtam, hol vagyok, az eső pedig esett, és nem akartam elővenni a térképet, ezért követtem a trolit, amin ült - vagyis megálltam és bevártam minden sarkon, és akkor mindig integettünk egymásnak. Ő meg csodálkozott, hogy egyszerre értünk haza, pedig ha tudná, mennyire lassan mentem direkt, hogy ne lüktessen még jobban a fogam az emelkedő vérnyomástól. És ez nagyon jó döntés volt, egyrészt, mert múlt szerdán bevettem az utolsó Cataflamot, és most az anyukájától kaptam hármat (egy még megvan, de most már nem akarok többet tényleg).
Meg azért is, mert nem tudtam megindokolni, de valahogy éreztem, hogy nekem most pont erre lesz szükségem.
Hogy bebújjak egy ágyikóba így nyomorultul és fázósan betakarózzak, miközben ott van a közelemben az, aki mellett a legjobban el tudom engedni magam, aki mellett gyenge merek lenni, és úgy tudok sírni, mint egy kislány. És rátette a két kezét az arcomra, hogy körbefogja és megreikizze ott, ahol fáj. És nekem máris jobb lett.
Meg a beszélgetéstől is utána.
És a faszomat, nekem ne tiltsa meg senki, hogy miről beszélhetek. Legalábbis a hozzám legközelebb állókkal igenis meg fogom beszélni, mert mégiscsak az én életemről és főként az én lelkemről van szó, és ez sokkal fontosabb, mint másnak a gyengesége és a gyávasága.
Ismerőse vagyok facebookon a "healing hugs"-nak. Ma azt mondta, "Don't be afraid to cry. It will free your mind of sorrowful thoughts."
Ma meg voltam (gyalog:) fogorvosi ügyeleten, ahol csak még jobban megkínoztak, én meg fázni, remegni, lázasodni kezdtem. Majd Anyum tündérkedéséből kifolyólag fogadott a saját dokink rendelési időn kívül. Olyan 4 óra fele begurultam Gyálra, akkor Anyuval megbeszéltük, hogy Flying Circust nézünk. Kb. 5 perc után belaludtam, és húztam a lőbőrt egészen fél tízig...
Hülye érzés, hogy elment ez a hétvége úgy, hogy alig történt valami, és semmit nem tudtam elintézni, amit akartam. De legalább nem hétköznap ütött ki a nyeregből.
Egyébként meg gyönyörű volt a péntek estém. Egyre inkább otthon érzem magam a Melegedőben, bár most a körülöttem lévőket szinte csak foszlányokban érzékeltem magam körül, mintha egy kis külön burokban beszélgettünk, simultunk volna össze mi ketten. És nem is tudom, mikor nevettem már ilyen önfeledten utoljára. Jóízűen, (ön)irónia nélkül;) Aztán végül csak átcsorogtunk a Toldiba, ahol BuBifeszt és biciklis versenyek voltak. A footdown-ban én is indultam (mivelhogy ez inkább móka volt, mint verseny, szívesen is venném, ha minden nap lehetne ilyet játszani!), a skid-nél meg volt kire büszkének lennem...:)
Másnap reggel meg megdőlt az az elméletem, hogy reggel még nem tudok szerelmes lenni.
De vajon miért az volt az első gondolatom, miután akaratlan kicsúszott a számon, hogy szeretem, hogy basszus, ezt elbasztam...?!
Majdnem szerelem.
A fogfájás lényegében elvitte most az egész hétvégémet, ennyit a bringás számháborúról meg az alleycatről, egyedül egy nyíltnapos kontakt jóga órára jutottam el, ami után volt még egy mélyrelaxáció (jóga nidrá) is. Durva, de hipphopp bealudtam rajta, annak ellenére, hogy ekkor már simán tudtam volna a fájdalomtól ordítani. Aztán átmentem a volt barátomhoz (együtt jógáztunk), vicces volt, mivel azt se tudtam, hol vagyok, az eső pedig esett, és nem akartam elővenni a térképet, ezért követtem a trolit, amin ült - vagyis megálltam és bevártam minden sarkon, és akkor mindig integettünk egymásnak. Ő meg csodálkozott, hogy egyszerre értünk haza, pedig ha tudná, mennyire lassan mentem direkt, hogy ne lüktessen még jobban a fogam az emelkedő vérnyomástól. És ez nagyon jó döntés volt, egyrészt, mert múlt szerdán bevettem az utolsó Cataflamot, és most az anyukájától kaptam hármat (egy még megvan, de most már nem akarok többet tényleg).
Meg azért is, mert nem tudtam megindokolni, de valahogy éreztem, hogy nekem most pont erre lesz szükségem.
Hogy bebújjak egy ágyikóba így nyomorultul és fázósan betakarózzak, miközben ott van a közelemben az, aki mellett a legjobban el tudom engedni magam, aki mellett gyenge merek lenni, és úgy tudok sírni, mint egy kislány. És rátette a két kezét az arcomra, hogy körbefogja és megreikizze ott, ahol fáj. És nekem máris jobb lett.
Meg a beszélgetéstől is utána.
És a faszomat, nekem ne tiltsa meg senki, hogy miről beszélhetek. Legalábbis a hozzám legközelebb állókkal igenis meg fogom beszélni, mert mégiscsak az én életemről és főként az én lelkemről van szó, és ez sokkal fontosabb, mint másnak a gyengesége és a gyávasága.
Ismerőse vagyok facebookon a "healing hugs"-nak. Ma azt mondta, "Don't be afraid to cry. It will free your mind of sorrowful thoughts."
Ma meg voltam (gyalog:) fogorvosi ügyeleten, ahol csak még jobban megkínoztak, én meg fázni, remegni, lázasodni kezdtem. Majd Anyum tündérkedéséből kifolyólag fogadott a saját dokink rendelési időn kívül. Olyan 4 óra fele begurultam Gyálra, akkor Anyuval megbeszéltük, hogy Flying Circust nézünk. Kb. 5 perc után belaludtam, és húztam a lőbőrt egészen fél tízig...
Hülye érzés, hogy elment ez a hétvége úgy, hogy alig történt valami, és semmit nem tudtam elintézni, amit akartam. De legalább nem hétköznap ütött ki a nyeregből.
Egyébként meg gyönyörű volt a péntek estém. Egyre inkább otthon érzem magam a Melegedőben, bár most a körülöttem lévőket szinte csak foszlányokban érzékeltem magam körül, mintha egy kis külön burokban beszélgettünk, simultunk volna össze mi ketten. És nem is tudom, mikor nevettem már ilyen önfeledten utoljára. Jóízűen, (ön)irónia nélkül;) Aztán végül csak átcsorogtunk a Toldiba, ahol BuBifeszt és biciklis versenyek voltak. A footdown-ban én is indultam (mivelhogy ez inkább móka volt, mint verseny, szívesen is venném, ha minden nap lehetne ilyet játszani!), a skid-nél meg volt kire büszkének lennem...:)
Másnap reggel meg megdőlt az az elméletem, hogy reggel még nem tudok szerelmes lenni.
De vajon miért az volt az első gondolatom, miután akaratlan kicsúszott a számon, hogy szeretem, hogy basszus, ezt elbasztam...?!
2010. szeptember 4., szombat
vicces dolgok
Gondoltam, írok egy összefoglalót a tegnapi munkanapról:
- a nap fuvarja: a következő címek vannak nálam: IX. Táblás u. 32., IX. Könyves Kálmán krt 54-60. Épp tervezem, melyiket szedjem fel előbb, mire a diszpim felhív, hogy "Őrület van, nem fogod elhinni, milyen meló jött be! VIII. Könyves Kálmán krt 76. - IX. Táblás u. 32. Ezt neked találták ki!" (aztán a Táblás utcában még egyszer felhívott, hogy lett egy vinnivaló is onnan:)
- a nap autósa: bicikliútról keresztezném zebránál a főutat, bringásnak-gyalogosnak zöld, megindulok full szabályosan, ő meg nem hogy el akar baszni, de még anyázva ordítozik is velem, hogy mit csinálok.
- a nap gyalogosa: a hatos csomag ásványvizet a bringaút közepére lerakja, és leáll piknikezni a barátjával. Kikerülni nem tudom, mellette három busz áll. Még ha köze lenne ezekhez a buszokhoz, elnézném neki, de nincs, ezek mindig ott állnak.
- különdíj: sarkon beforduláskor, forgalmatlan mellékúton a _járdán_ szembe jövő, egymás mellett baktató két darab lovasrendőr.
Ma meg tekerek haza este fél 11-kor, a házunktól nem messze "Megbasználak!" és hasonló bölcs gondolatokat ordítoznak felém hangosan csontrészeg, munkaruhás emberek _egy Budapest Sightseeing buszról_.
No comment.
- a nap fuvarja: a következő címek vannak nálam: IX. Táblás u. 32., IX. Könyves Kálmán krt 54-60. Épp tervezem, melyiket szedjem fel előbb, mire a diszpim felhív, hogy "Őrület van, nem fogod elhinni, milyen meló jött be! VIII. Könyves Kálmán krt 76. - IX. Táblás u. 32. Ezt neked találták ki!" (aztán a Táblás utcában még egyszer felhívott, hogy lett egy vinnivaló is onnan:)
- a nap autósa: bicikliútról keresztezném zebránál a főutat, bringásnak-gyalogosnak zöld, megindulok full szabályosan, ő meg nem hogy el akar baszni, de még anyázva ordítozik is velem, hogy mit csinálok.
- a nap gyalogosa: a hatos csomag ásványvizet a bringaút közepére lerakja, és leáll piknikezni a barátjával. Kikerülni nem tudom, mellette három busz áll. Még ha köze lenne ezekhez a buszokhoz, elnézném neki, de nincs, ezek mindig ott állnak.
- különdíj: sarkon beforduláskor, forgalmatlan mellékúton a _járdán_ szembe jövő, egymás mellett baktató két darab lovasrendőr.
Ma meg tekerek haza este fél 11-kor, a házunktól nem messze "Megbasználak!" és hasonló bölcs gondolatokat ordítoznak felém hangosan csontrészeg, munkaruhás emberek _egy Budapest Sightseeing buszról_.
No comment.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)