diminuendo

Egyre kevesebb értelmét látom, egyre kevesebb szükségét érzem a blogolásnak. Nincs már bennem annyi elfojtott indulat, célt nem érő feszültség, amiket muszáj kiírni valahogy. A régi dolgok feloldódtak, s ha valami mégis van, akkor szimplán megbeszélem azzal, aki kiváltotta - azt hiszem, tisztult ilyen téren a kommunikációm...
Meg annyira időm sincsen, hogy ezekkel foglalkozzam.

Ha meg valami öröm ér, akkor vele akarom megosztani...
Ha pedig ő okozta, az másra nem is tartozik... :)

Rég volt ilyen vicces napom!:D Ha az élet (vagy én?:P) ilyen humorérzékkel folytatja, nevetőgörcsben fogok megfulladni... :)

Azt hittem, vannak felülmúlhatatlan pillanatok,
érzések az életemben.
Nem voltak.

Körbevesznek a kiterített elázott cuccok, mindenen az ő illatát érzem... Azt hiszem, még nem ocsúdtam fel ebből a hétvégéből...

Boldogan erősebb az ember.

Úgyhogy múlt szombat óta kézben viszem fel a tizedikre a bicót... :)
(nem menőzésből, csak épphogy alig fér be a liftbe, és rühellem szegényt bepasszírozni, ráadásul közben mindig összeszedek egy-két bringás tetkót:P)

Ma meg úgy éreztem, a végtelenségig tudnék futni, ami azért furcsa, mert ilyet érezni esténként és éjjel szoktam, reggel általában még alig van energiám. Egyetlen egyszer futottam csak megállás nélkül másfél órát (azaz majdnem annyit, mint most), 15 éves koromban. Akkor a szüleim felhívták a polgárőrséget, mert úgy mentem el, hogy "10 perc múlva jövök", és akkor még telefonom sem volt, kint meg már rég sötét. Én erre már nem emlékszem, csak arra, hogy utána egy hétig nem tudtam lábra állni, mert olyan hülye voltam, hogy utcai cipőben futottam a betonon, és a térdemet totál kicsináltam. :P

Fel van még mindig túrva az Orczy-kert, és a kedvenc erdei futóösvényemet szétcincálták, zajosak a gépek, eltűnt az otthonos kis burjánzó dzsungel, és hullanak fentről az ágak - de nem bánom, mert így ma felfedeztem egy csomó mindent, amiről eddig nem is tudtam. Például hogy van kresz-pálya is a parkban, az iskola udvarán szellemi fogyatékos gyerekek bőgicsélnek, és sokkal több szederfa bújik meg itt-ott, mint gondoltam. Sajnos a feketék egy kivétellel már mind leértek, de fehér van még bőven. És van kis dimbdomb, sziklás rész, tó vadkacsákkal, amik nem futnak el előlem, homok, sár, salakkupacok, végülis izgibb is így mindenen át, mint körözni, mint a bogarak a fény körül...

régi szép emlékek

Egy kicsit felfal ma este a magány, de legyűrtem magam, és nem mentem sörözni. Bár a tegnapi alvást már nem fogom úgysem bepótolni, de azért fél nyolcra ott kéne lenni reggel a Szilas-patak partján:)
Visszakerestem ellenben a régi képeket, úgysem publikáltam sehol, tessék, ez volt három éve:)

Nagy villámlások és a legdurvább jégeső kapott el minket, amit valaha láttam, először a fák között próbáltunk előle meghúzódni, aztán összeszedtük a bátorságunk, továbbtekertünk és bemenekültünk egy kedves benzinkútos néni kunyhójába. Egyben az egyik legizgibb napom is volt, mert iszonyúan csúszott az út és veszettül lejtett is, szóval egyikét éltem azon ritka, adrenalinnal telítő élvezetes pillanatoknak, amikor nem lehet biztosan tudni, hogy épségben megúszod-e, meg hát olyan gyors volt, mint a hullámvasút:) Aztán meg az órákon át tartó nagy sárban tapicskolás, a nagy zuhé mindent elárasztott, és bizony de jó volt, hogy akkor is strandpapucsban toltam, legalább a cipővel nem volt gond, persze mire megérkeztünk a kis hátsó földutacskán át, jól be is besötétedett:)
Pár nappal később hazafelé menet meg bikiniben tekertem, és úgy leégtem, mint még soha :-P
(asszem, ilyet már nem csinálnék:P, viszont a jégeső jöhet bármikor:)

Az apropó pedig, hogy ismét Valkóra megyünk:) Kóka volt az eredeti terv, egy köpésre alatta, be is fogok ugrani, csak hosszanlenni-ottaludni nem lehet, mert elromlott a szivattyú a kúthoz - marad a Valkón sátorozás, ahol az exeméknek van telke, mert ő meg amúgy is épp oda akar lemenni. Idén még úgysem aludtam sátorban, pedig tökre hiányzik...

Apropó, érdekel még valakit kenutúra az augusztus 6-8-i hétvégén? A Tiszára szerveződik piciny csapatunk Katival, asszem négyen vagyunk eddig, péntek este indulnánk, fejenként kb. 3500 Ft (ill. részemről egy masszázs Katinak:)

fejlődök... :)

Ma is sikerült nem publikálni azt az igazából senki másra nem tartozó nagyon hosszú bejegyzést, amit assszem ki kellett már írnom magamból, hogy aludni tudjak.
(jó, azért hozzáteszem, hogy most fél egyig vendégek voltak nálam, mert a spontán fűbentáncolás-hempergőzés után még egy spontán Bab Aziz-nézést is tartottunk a kontaktos kollégákkal)

Amúgy fura, hogy az elmúlt egy hétben kb. annyi filmet néztem meg, mint máskor egy teljes év alatt szoktam, a tévében pont ment otthon a nagyonkedvenc Szent Johannám, és nagyon újra akartam nézni a Szamszárát is (aminek a mottója: "Mi a fontosabb: ezer vágyat kielégíteni, vagy pedig úrrá lenni egyetlenen?", no meg a film legutolsó, megsemmisítő csúcsjelenete mint emberi kérdés, amit a buddhista tanítások nem nagyon feszegetnek, pedig nagybetűs Embernek fontosabb lenni, mint Megvilágosodottnak...), de sehol semmi nem játszotta le, ezért végül mindig valami mást néztem helyette.

Így került be a képbe A hős is tök véletlenül, és azt hiszem, mostanáig soha nem szerettem bele egyetlen filmszereplőbe sem, főleg ha a szenteket (Jeanne d'Arcot és Francescot:) nem számítjuk... :-P Na jó, most sem:), de arra azért elég volt, hogy másnap újranézzem.
(és apám egy mukkot sem szólt, csak utólag tudtam meg öcsimtől, hogy ő is látta már, azért, hogy ez így fontos lehessen, hogy együtt... most mondjátok, hogy nem szeret)

grat

Ez már a hatodik szerződés, ami a kukában landol, mert nem tudom normálisan leírni a nevemet... nem hiszem el, hogy ennyire képtelen vagyok koncentrálni. :-/