tájhal

Végülis, ha Berlinben elmentem bulizni egyedül, akkor itthon miért ne? Úgyhogy irány a bollywood beats! :)

Ma nagyon bulizhatnék-hangulatom van, ami kb szinte sosem szokott lenni, de most valahogy nem bírok magammal, ez egy ilyen nap úgy látszik, hogy szokatlan dolgokat csinálok. Pl. életemben először nem úgy vettem bort (egy üveg Tokaji muskotályt), hogy vinni valahová, ahol majd mások megisszák, hanem mert kedvem támadt, igaz csak egy fél pohárral ittam, de akkoris:) most bontottam bort szerintem először életemben. Ezenkívül leégtem, ami szintén nem jellemző, biciklizés közben (KZ meg egyszercsak ott termett mellettem, tök jó:) ) Harmadrészt meg, vajon mi vett rá arra, hogy életemben először készítsek húsos kaját? Na erről a durvaságról majd egy következő postban, mert most vár a tánctér, addigis elárulom, hogy beleszerettem Berlinben a thai konyhába, úgyhogy ez a sült hal egyben az első thai kajás próbálkozásom is:)

Na páó!

the earth is not a cold dead place

Úgy tűnik, a hosszú reggeli futás tökéletes helyettesítője a blogolás általi szokásos feszültségoldásnak-gondolatürítésnek, a mély beszélgetések pedig sokkal, sokkal többek nála, szóval most így nem igazán érzem, hogy ide még mit lehetne... 

Kb. havonta egyszer találok egy zenét (valahogy mindig ugyanabban a műfajban), ami iszonyúan megfog, behatol a sejtjeimbe és éjjel-nappal hallgatni kell. Azt hiszem, a Godspeed You! Black Emperor volt az első a sorban, aztán az Our Ceasing Voice, néhány Heroin and Your Veins-szám, a legdurvábban Ben Frost Steel Wound c. albuma, Banco de Gaiától az Igizeh néhány momentumában, most pedig az Explosions in the Sky fent idézett csodája van rám ilyen hatással. És úgy érzem, ez a zene mintha derűlátóbb lenne egy kicsit, mint a társai...

És ha már derűlátás, véletlenül egy kis Kitaro is bekerült a lejátszómba - ez Laci legnagyobb kedvence volt (még avatózenének is egy Kitaro-számot használt az egyes szinten), nem is nagyon hallgattam, mióta meghalt... mindenesetre ez a zene nekem annyira tele van reménnyel, energikus optimizmussal, úgy általában az élethez, azt hiszem, ez most ránkfér... gyülekeznek odakint az éjsötét felhők.


És arra gondolok, ahogy Barnával most vagyunk, amilyen támaszt tudunk most egymásnak nyújtani, olyan dolgokban is, hogy ez egy éve még a legmeredekebb fantáziáinkban sem fordult elő, hogy így lesz. Hogy van remény a változásra, hogy van, hogy eltűnik minden birtoklás és minden fájdalom, és csak a szeretet marad meg, az viszont teljesen megmarad... hogy a szerelem és a vágy vége nem kell, hogy véget vessen annak a belső, lelki kapcsolatnak, amitől két ember egymáshoz annyi éven át közel állt.

buborék

szivárványszínben játszott légies szépsége, ám ereje hatalmas volt. végül eloszlott a térben észrevétlen, hisz levegő volt maga is... csak a lelapult fűszálak őrzik emlékét, hogy itt pukkant el.

frűlingfíling

Itt a tavasz, most már visszavonhatatlanul, mindenki érzi, hogy valami új élet közeleg, beindul az utazási és a szakítási láz, országok és szerelmek, most bátrabban lépünk ki abból, ami már télen is szar volt,  most valahogy el lehet hinni, hogy az új majd sokkal jobb lesz...

Még nem tudom, hogy fogok-e írni itt Berlinről, lehet, hogy csak beszélgetek egyet-egyet a közeli barátaimmal.... Rengeteg minden történt ott velem-bennem-általam, életre szóló, de elég személyes élmények és tapasztalatok...

Addig is, míg elkészül az esetleges útibeszámoló, hallgassatok egy kis finom berlinit:)

na vajon haza tudok repülni szerda delben vagy meg akkor is legterzar lesz?
egyelöre nem lehet tudni...

last 24 hours should be the most incredible day in my life so far
i`m not sure yet if I`ll believe it happened

helyzetjelentes

verysehrnagyon happyfrohboldog!!!

(...es nincs ideje blogolni:) )