Adj hálát reggel…

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb, szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd, hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd: ember élhet-e nélküle ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz, ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugára
teheti szebbé a hétköznapot. 

/Aranyosi Ervin/

nem hajlani régi hajlamoknak

...és ez jutott még eszembe, egy húszéveskori versem.
(mert mindez másként lesz most)

Meddő méhet

Meddő szívem már meddő méhet áhít,
de önnön halálát szülheti csak meg.
Keserű álmának keresztfát állít,
igaz útján így önmagát fosztva megy.

Átkozom hatalmas szívem és ágyam,
mert ajkaimról születik a halál.
Mert Istenemben él egyetlen vágyam,
még ha egy angyal csókomra is talál.

Kelyhembe hullt a boldogság s az Ég is,
én mégis félholtan, sírva eldobom.
E tiszta szerelmet kerestem, mégis
magányomban lelem csak meg otthonom.

...S arra vágyom, hogy Vadrózsámmal újra
karmoljuk, harapjuk, széttépjük egymást...!
És ne maradjon semmi virradóra,
amit átadhatnánk ajándék gyanánt.

Érintése nyomán szökik szívembe
a néma tudat, hogy élni-halni egy.
Kínzó tövis-körmével mar testembe
felettünk zokogó, fura kéj-elegy.

Mellette lobbant ki utolsó lángom,
mégsem érzem, hogy szerelme meggyötör.
Vadvirágokkal színezte világom
- halálos, ám önmagammá szülve öl...

kell a szentség

Nem volt szentség, nem volt szentség, nem volt szentsége semminek, semminek.
Azt hiszem, ez volt a legnagyobb baj.

Mert kell a szentség, kell, hogy egymás templomai legyünk, kell a tartás - hogy a bajban egymást is tudjuk tartani -, kell a tisztelet, kell az alázat, kell az áldozat, kell az ima és kell a hálaadás, különben magunkra hagy az isten.

jujjj!

Három napja folyamatosan valami hihetetlen-régvárt (bár rajtam is múló) csodák történnek... beérnek rózsát termő türelmek... új lehetőségek jönnek... nem egy, nem kettő, nem három... és jujjjdejó most végre szabadon érezve létezni!!

a new kind of freedom

I had freedom of action but what for? Something I never really needed.

Now I have a different type of freedom, freedom I can now grant to myself. (Noone else can grant me any kind of freedom, btw..). Freedom of thought, freedom of dreams, freedom of aspiration to unfulfilled needs. And I'm just realising how thirsty I have been for it.

2012

Mindig nevettem a Világvégén, de talán túl konkrétan értelmezem a dolgot. Ha a saját életemet nézem (mi mást is tudnék nézni, ez az egyetlen tapasztalt, átélt világ), tulajdonképpen 2012-ben még nagyon jó dolog nemigen történt, sokkal inkább hasonlít az egész egy fokozatos, réteges pusztulásra. Ha költőien akarnék fogalmazni, tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy világok halnak meg bennem, a lelkemben - álmok, vágyak, elképzelt jövők, kincsek és értékek omlanak össze.
Talán a világvége éppen csak ennyi, és valóban eljött.

Vagy mégsem, és egyszer majd meglátom az isteni rendezést az összeomló színfalak mögött. Úgy legyen.

leállósáv

Hát, egy időre leállósávba kerültem. Úgyhogy most nincs más mission, mint a szerelése, szeretése önmagamnak. Kicsit kifordult helyzet, de úgy tűnik, most rajtam a sor, most magamat kell gyógyítani...
Hogy is kell azt, Istenem? Én olyan jól ér(in)tek másokhoz, bárcsak hozzám is úgy értenék-érhetnék!

Szóval most így ez van, de azért nem vagyok kétségbeesve, inkább erőt merítek az új életfeladatra. Ideális időszak ez például a Huna életfilozófia tanulmányozására, a meditációra, egészséges kaják főzésére és a mindenféle önkényeztetésre.

Juteszembe, vééégre megtaláltam neten azt a két Vitai Ildikó-lemezt (kazettát:P ), ami - mély és nem túl újkeletű meggyőzősédem szerint - kicsigyermekkoromtól agyonhallgatva elősegítette sokrétegű érzelmi életem kibontakozását, és (főként) empatikus készségemet jó mélyen megalapozta. Csuda ez a muzsika, kaptok egy részletet belőle:)

Vitai Ildikó - Szentmihályi Szabó Péter: Fenyő-menet