2013. június 10., hétfő

fától az erdőt


Az elmúlt fél év (és hozzá ez a tíz egyedül töltött nap) egy fontos dologra ébresztett rá: ha túl közelről nézzük egymást, ha mi magunk túlságosan érintettek vagyunk, a másikban csak az apró hibákat fogjuk észrevenni - mindazt, amire a másik nem képes még, amin szerintünk dolgoznia kéne, hogy azt kaphassuk tőle, amit várunk. Egy kisfiút látunk, akire nem tudunk felnézni.
De ha távolabb megyünk, ismét láthatjuk a hatalmasságát, látjuk, hogy mennyi mindenre képes, mennyit változik, mennyi mindent véghezvisz - és a kapcsolatunkba visszaköltözhet a tisztelet. Újra Férfiként tudunk rá tekinteni.

Ezt próbáltam Zsuzskának egy bő hete elmagyarázni, valahogy akkor fogalmazódott meg bennem az egész. Ha túl közel lépsz, könnyen megfojthatod a másik ember iránti tiszteleted, lealacsonyítod őt önmagad előtt. Ezt szánjuk annak, aki szeretünk? Ilyenkor abba kell hagyni a követelőzést, a sírást, az ítélkezést. Nem is tehetnénk a másikkal ennél rosszabbat. Ilyenkor hátra kell egyet lépni, és el kell engedni mindazt, amivel fájdalmat okozunk önmagunknak. Ha szeretem, akkor fontos nekem, hogy Férfinak érezze magát, fontos nekem, hogy ne érezze azt, hogy ő nem elég. És ha a szívemben meg akarom őrizni a szerelem ritka kincsét, akkor saját magamért is fontos, hogy tisztán, önmagában tudjam őt látni, és nem az elvárásaim torz tükrében.

"A párkapcsolat nem kölcsönös függés, hanem egymás kölcsönös felszabadítása." Erről szól ez az egész. Örömöt lelni mindabban, aminek örül a másik, ami a másikat teljesebbé teszi, mindabban, amiből tanulhat, ami által önmagáról új dolgokat tapasztalhat meg. Bízni, istenem, bízni abban, akit szeretünk!! Bízni az ő saját erejében, bölcsességében, tanulásában. Ha bízunk benne, akkor bátran engedjük a másikat hibázni, akkor meg tudjuk neki engedni azt is, hogy eltévedjen, nem akarjuk szüntelenül fogni a kezét. Meg kell értenünk, hogy senkit, az égvilágon senkit nem kezelhetünk a szerető féltés nevében állandó felügyeletre ítéltetett fogyatékosként (a gyerekeinket pláne nem...) Épp ellenkezőleg. Bíznunk kell abban, hogy fel tud jutni, fel fog jutni egyedül még a Himalája legmagasabb csúcsára is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése