2013. május 16., csütörtök

először magadnak

A fél cipőd még mindig az ajtóm küszöbén belül időz. Ki kéne tessékelnem Téged.

A vágyak véget vetnek a gyógyításnak. Jól játszod új szereped, nagy az önfegyelmed - de nem tudsz velem lenni vágytalanul. You mistake this for a friendship.

I seek deep self-nourishment. For me and for you, for each and every one in my life. Néha közeg tud lenni a másik. Tér, ami tart. Katalizátor. Fény, ami megvilágítja az elrejtett kincset.

Ahogy Te segítesz - minden adandó alkalommal -, ahogy Te gondoskodsz, ahogy Te táplálsz, nem gyarapít, nem engem táplál: a kötődést táplálja, a hálát, a ragaszkodást. Tárgyak, idők, szívességek oda-vissza csereberéje. Egymás kinőtt ruháit, szabad energiáit, leszakadt alkat- és életrészeit hordjuk. A családom akarsz lenni. Erős család, biztos család. A kéz, amibe kapaszkodhatok. Etetsz, ellátsz, megmentesz és elszöktetsz, elfogadsz és elfogadsz tőlem, meghallgatsz, beszámolsz mindenről, mintha nekem gyónnál, és kimondod, amit régen, súllyal szinte soha nem mertél. Rakod és rakod és rakod a téglát, amiből fölépül ez az átláthatatlan, kusza birodalom, a birodalom, amit már régóta bontani kéne, a már meglévő romokat el kéne hordani, elégetni vagy beépíteni valami újba. Te magad sem tudod, hogy miben reménykedsz. Hogy miért nem tudtál még soha, soha senkit sem elengedni.

Talán ha egyszer, egyszer igazán megérintenél valakit, talán ha egyszer igazán hagynád, hogy megérintsenek.
Úgy, ahogy az anyád soha nem ölelt még. Úgy, ahogy az apád soha nem volt még jelen Veled.

Legjobb, ha először magadnak csinálod.
Ha lelassulsz, ha kikapcsolod egy kicsit az esti pornófilmeket.
Míg nem átélő, csak szemlélő vagy, míg nem gyökerezel önnön érzéseidben mélyen, addig még félálomban lebegsz, félig fájsz és félig élsz, nem vagy boldog, csak boldogulsz.
Kétfelé vezet az út, de Te egyik utat sem ismered még, nem valódi a választásod. Amíg bent vagy, kifelé lóg a lábad, kintről visszamarad a cipőd sarka. Nem mész el, mert még nem kaptad meg, amit keresel. Nem tudod, mire vársz, ezért nincsen maradásod. Míg nem vagy önmagaddal kapcsolatban, míg nem néztél a félelmeid és a vágyaid mélyére, míg nem kötelezted el magad saját magad jólléte mellett, addig csak itt-és-most létezel, addig spirituális gyakorlat számunkra ez a küszöbön állásod.
Ki kéne tessékelnem Téged.
De hogy is tudnál elköszönni, ha nem történt még meg a találkozás?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése