végre

Csodálatos volt ez nap! Ma úgy éreztem, pontosan az vagyok, akivé valaha válni szerettem volna. Legalábbis majdnem.:) Legalábbis a többiek visszajelzései azt tükrözték vissza... hogy az női a minőség volt bennem, amit mindig is s a mai napon is irigyeltem és áhítatosan csodáltam más nőkben.

Meg azt is éreztem, hogy bármi lehetséges, hogy bármelyikükhöz meg tudom teremteni a mosolyon, a táncon, az ölelésen és a nyitás egyéb formáin át a kapcsolódási hidat, vagy például hogy tökre megérdemelnék egy iszonyú jó, férfias, határozott, kiforrott, érdekes, érzékeny, bölcs és a spirituális gyógyítások terén is sikeres társat, hogy egyenrangú lehetek bárkivel, mert tudom, hogy ha nem is tartok még ott, ahol a másik, de idővel el fogok oda jutni, mert az utamra már rátaláltam, és mindaz, amivé válhatok, már bennem szunnyad. Nem volt bennem kisebbrendűségi érzés. És nyilván, ebben most tökre nem az a lényeg, hogy ténylegesen mi történik az interakciókban, hanem hogy végre elhiszem magamról, amiről már annyian próbáltak meggyőzni.