unicellular wisdom

Az élet nem érthetetlen, nem illogikus, a léleknek ugyanúgy megvannak a maga kőbevésett törvényszerűségei, mint a fizikának. A világban minden az isteni törvények szerint működik.

Én is változom, fejlődöm. Volt idő, amikor én is hülyébb voltam egy egysejtűnél, ami bár lassan mozog, de a számára kedvezőtlen közegből mindig halad a számára kedvező felé, s az őt veszélyeztető, maró közeget bölcsen elkerüli. De mindigis kitűzött célom volt, hogy ha nem is rendelkezem velemszületett módon az egysejtű lények intelligenciájával, de a sok rossz tapasztalattal járó, buta kör után idővel megtanuljak az Élet bölcsessége szerint élni, s amennyire tudom, elkerüljem az önpusztító dolgokat.

Will it be fireproof? - tettem fel magamnak októberben a kérdést, miután egy hülye félreértés, egy dacból kimondott szó miatt napokig hittem azt, hogy vége köztünk.
A nehéz helyzetek kezelésén múlik minden.
Az esküvői szertartás nem egy papír miatt fontos, nem a fényes, nagy buli miatt fontos, nem is a biztonság képzetét adó rabláncok miatt fontos. Azért fontos, mert ott mondjuk ki azt, hogy jóban-rosszban. Legalábbis, akinek az isten előtt adott szava fontos, az ott mondja ki.
Akinek a szíve igaz, az már rég kimondta belül is - annak nincs szüksége eskü(vő)re. (ez is egy gyönyörű magyar szó!)

És a szerelemben, a családokban és a legtöbb emberi szövetségben ez okozza a legnagyobb bajt, hogy csak a jóban akarunk egymás mellett kitartani, mert a jóban kellemes osztozni. Pedig a rosszban kell csak igazán, akkor van ránk igazi szükség. Kézenfogva, együttes erővel törni át a kényelmetlen, kellemetlen dolgokon. Mert megéri, mert tudjuk belül, hogy megéri. Ez a valódi szeretet próbája, itt elbukik, ami csak fellángolás és ami csak szenvedély.

Sosem tanulunk, pedig már a Kisherceg is elmondta nekünk gyermekkorunkban, hogy felelősek vagyunk a rózsánkért. Nem értem, Gergő miért nem érti az élet törvényét még mindig. Azt, hogy _a szabadság csak illúzió_, és soha nem lesz több annál, mert a tetteknek _mindig_ következménye van, örökre szóló következménye. A tavaly májusi hidegzuhanynak, annak a kedd estének, amikor tudtad előre, hogy fájni fog (így ezegyszer nem tudtalak alóla felmenteni), minden szándékunknak, minden tettünknek és minden elhangzott szónak, amit egymás ellen, amit a kapcsolódás szentsége ellen elkövetünk.

És itt nem segít a puszta megbocsátás (főleg megbánás híján), mert ha valamibe, például a szexbe bevisszük a fájdalmat, akkor ott lesz benne, egészen, ameddig szerető szívvel valahogy fel nem oldjuk. Itt jóvátétel kell, itt gyógyítás kell. Nem megy magától. Addig pedig, mint az egysejtű lények, elkerüli a testem a szexet, mert bölcsebb nálam, elkerüli még akkor is, ha ez ellene szól a tudatos, egysejtűnél hülyébb emberi akaratnak.
És előbb-utóbb a lélek is utoléri a test döntését, és eljut odáig, hogy elkerüli a szerelmet, ami fájdalmat okoz.


Nem értem, mit nem értesz. Ez nem a kitartásról szól már, nem a feladásról, a kitartás próbáját kiálltam, ez az én szívem és lelkem épségéről szól, aminél se Neked, se nekem nem szabad, hogy bármi más fontosabb legyen.

Ha szeretsz, ne kívánd, hogy hülyébb legyek az egysejtűnél, sőt ne kívánj semmit sem tőlem, csak teremtsd meg a közeget, ami engem táplál, amiben otthon érezhetem magam. És én jönni fogok, látod, nem mentem még el teljesen a közeledből, érezni fogom a változást és jönni fogok, mert nem vagyok hülyébb az egysejtűnél.