Az élet múlandóságán gondolkoztam ma reggel és azon, hogy mire rájövünk, hogy hogyan kell csinálni, lényegében vége. Mert mindig azt kutatjuk, vágyjuk, tervezzük, hogy mit kéne csinálnunk, mit kéne megtennünk vagy megszereznünk, hogy jó legyen az élet, célirányult, boldogságos, páros, kihasznált...
És csak ha már abba tudjuk végre hagyni ezt, ha már minden elkészült, vagy ha már végképp lemondtunk róla, hogy valaha is el fogjuk tudni készíteni, akkor látjuk meg azt, hogy valójában az egyetlen kérdés, amit fel kellett volna tennünk, ez: hogy hogyan kell szeretni.
És ha erre megtaláltuk a választ, akkor nem éltünk hiába. Minden más esetben igen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése