Tulajdonképpen mostanában erről szól az élet, hogy küzdöm. Küzdöm azért, hogy legyen mit aprítani a tejbe, küzdöm az ezzel járó stresszáradattal, és legfőképp küzdöm önmagammal. Az a legnagyobb baj, hogy meg akarok mindenhol felelni - a Pajtiban, az indiai masszázs bizniszben, a fitnesztanfolyamon, otthon a mosogatótálca előtt, este az ágyban. Persze nem megy. Nem is mehet. Tökéletesen egyszerre csak egy-két dolgot lehet csinálni - mondjuk, a massszázst és a mosogatást. A többit meg majd holnap. Vagy egy másik életszakaszban. Vagy ha kevésbé fontos, ejteni kell. Csak hogy ez nem így megy. Mindig mindent kell csinálni. Most. Itt. Muszáj.
Nemrég a kezembe került egy régi füzetlap - Barnával írkáltunk rá, válaszoltunk tök őszintén magunknak és egymásnak feltett kérdésekre. Az egyik az volt, hogy "Milyen ember szeretnék lenni?"
Az én első mondatom csupáncsak ennyi:
"Olyan, akinél nincs jobb."
Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.
És sok szenvedést fogok még okozni ezzel önmagamnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése