Szedegetem össze az emlékeket - milyen jó, hogy lesz ez a fényképnézegetős este, milyen jó! -, és arra gondolok, hogy tulajdonképpen ez volt eddigi életem legszebb nyara. Annyi jó történt az életre kiható változásokban, összetalálkozásokban, és annyi helyen jártam, annyi helyen jártunk-keltünk... Keltünk is, igen, és ez a legszebb az egész nyárban, ez az összefonódva ébredés, összefonódva elalvás, ami a történetünk során olyan sokáig csak elvétve adatott meg - és most már lehet, akár minden éjjel, és amikor mégsem, gondolatban, szívben olyankor is...
Magyarpolány, Kóka, Erdőbénye, Varsó, Kisnyalka, Balatonvilágos, Kisoroszi... persze nem a helyszínek fontosak, hanem amit megéltem ott... jó lenne képet találni mindenhonnan.
És köszönöm, köszönöm. Mindenkinek a mindent. A sorstól a váratlan ajándékokat.
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 23., kedd
circle
There is not a single thing that you can do without any consequence.
I'm not talking about the esoteric butterfly-bullshit now. I'm talking about real actions and their consequence. While some of them obviously have grave consequences for others, some may seem to make no effect at all.
However, they definitely have an influence on YOU.
You cannot do a single thing or say a single word or, what's even more, you cannot have a single thought without it having a certain consequence for yourself.
Because these are what determine you. They give scope for what is inside, they give a mirror thus shaping your self-image, your self-esteem or, in worst case, your self-abhorrance. There is not a single action or thought that does not take part in this process.
And from this point on you must admit that there is not a single action, word or thought that does not have an effect on others, if not on the world then at least on your own world, i.e. the people you interact with.
Because how you can treat your issues, relationships and conflicts all depend on how you treat yourself.
And how you treat yourself is basically how you live your life by your actions, your words and your thoughts.
I'm not talking about the esoteric butterfly-bullshit now. I'm talking about real actions and their consequence. While some of them obviously have grave consequences for others, some may seem to make no effect at all.
However, they definitely have an influence on YOU.
You cannot do a single thing or say a single word or, what's even more, you cannot have a single thought without it having a certain consequence for yourself.
Because these are what determine you. They give scope for what is inside, they give a mirror thus shaping your self-image, your self-esteem or, in worst case, your self-abhorrance. There is not a single action or thought that does not take part in this process.
And from this point on you must admit that there is not a single action, word or thought that does not have an effect on others, if not on the world then at least on your own world, i.e. the people you interact with.
Because how you can treat your issues, relationships and conflicts all depend on how you treat yourself.
And how you treat yourself is basically how you live your life by your actions, your words and your thoughts.
2011. augusztus 21., vasárnap
wishes
Most, hogy az alvás rovására*, éjszakába nyúlóan egy kicsit egyedül tudtam lenni, megállapítottam, hogy legalább annyiszor többet szeretnék egyedül lenni, mint amennyiszer többet szeretnék Vele együtt lenni.
Mindezek mellett persze legalább annyival több pénzzel szeretnék gazdálkodni, mint amennyi akkor lenne, ha az imént felvázolt időmennyiséget is munkával tölteném.
Ezzel nagyjából meg is magyaráztam, miért nem írok blogot mostanában.
* (ami egyébként most annyira épp nem para, mert délután annyira fáradt voltam, hogy legalább két órára elaludtam a szállodai masszázsszobában)
Mindezek mellett persze legalább annyival több pénzzel szeretnék gazdálkodni, mint amennyi akkor lenne, ha az imént felvázolt időmennyiséget is munkával tölteném.
Ezzel nagyjából meg is magyaráztam, miért nem írok blogot mostanában.
* (ami egyébként most annyira épp nem para, mert délután annyira fáradt voltam, hogy legalább két órára elaludtam a szállodai masszázsszobában)
2011. július 8., péntek
munkáról, ha másról nem
Rég írtam beszámolót - nem csoda, hiszen az életem nem a legegyszerűbb téma jelenleg...
A munkáról könnyebb írni, meg tulajdonképpen mostanság szívesebben is foglalkozom vele, mert sokkal nyugisabb, bizto(nságo)sabb terep.
Egy kicsit ellazultam most a futárkodásban. Rendes és kedves vagyok, ahogy eddig is, meghúzom, ha meg kell húzni, és mindig kimentem a céget a ráégett fuvarokból, de már nem veszem olyan véresen komolyan, hogy minden pillanatban elvárjam magamtól, hogy a maximumot teljesítsem. Már nem akarok én lenni a legjobb, leggyorsabb futár - csak teszem, amit tennem kell. És jobb is így, sokkal kevésbé stresszes, és kevésbé zavar, ha mások akadályoznak a haladásban. Akkor ez van - nincs akkora jelentősége.
És mindez azért alakult így elsősorban, mert már nem ettől függ, hogy fogok-e éhezni a hónap végén. Mondhatni megélhetési futárból hobbifutárrá avanzsáltam, már nem ez az egyetlen kereseti forrásom. Beindult a szállodai masszázs, és a legelitebb, ötcsillagos szállodába is bekerültem, ahol az alapon felül borravalóra is lehet számítani. És ez azért nagyon-nagyon jó, mert a masszázs esetén ez már erősen teljesítményfüggő. És minden nagyzolás nélkül, de úgy tűnik, hogy én nem kicsit vagyok jó. Nagyon elégedettek velem. És ezt könnyen ki is tudják fejezni, egyrészt mert dúsgazgadok, másrészt itt általában nem a konkrét pénz forog kézről kézre, hanem a vendéget a recepciósok külön megkérdezik, hogy mennyi borravalót szeretne a masszőrnek adni, és aztán ezt az összeget ráterhelik a szobájával együtt a számlájára, ami szerintem eléggé megkönnyíti a folyamatot.
Sokan kérdezi(te)k, hogy akkor miért nem hagyom már ott a Pajtit a búsba, mit szenvedek az utcán napi nyolc órát, amikor annál egyetlen masszázzsal is többet keresek. Hát egyrészt azért, mert a Pajta minden hónapban biztos. Így nem kell aggódnom, hogy hó végére bajba kerülök-e, meglesz-e ehhez az elegendő számú masszázs. Azért ez a szolgáltatóipar eléggé lutri jellegű - egyszer lehívtak pl. Hévízre az ottani ötcsillagosba, mert jött egy ukrán csoport, akik nagyon sok masszázst lefoglaltak, csináltam két nap alatt tíz masszázst - most ellenben üresben punnyadok itt bent a hotelben, és semmi nincs kilátásban, sőt ezen a héten egyáltalán nem volt beugrós masszázsom, mert amikorra be voltam írva, akkor nem kért senki, amikor viszont nem voltam beosztva, és más programot szerveztem, akkor akartak volna behívni. És a héten már nem is lesz semmi, mert a hétvégén Erdőbényére megyünk. Ergo egész hét alatt ezt a kétezer forintnyi 'ügyeleti díjat' kerestem. Erre nem lehet alapozni. Ellenben múlt vasárnap szép zsíros borravalókat kaptam, és ha mindent összeadok, akkor aznap 28000 forintot kerestem, 12-t a masszázsokért, 16-ot borravalóként. Csak hát ilyen mákom nincsen minden nap... :-)
Elég durva érzés belegondolni egyébként, hogy ezek az emberkék itten 25000 Ft-ot fizetnek ki a szállodának azért, hogy én 75 percben foglalkozzak velük. És a borravalót még ezen felül. Szóval hogy ez nekik tényleg megéri. Persze, ők teljesen más rendszer szerint élnek, ahol a pénznek egészen más értéke van...
És nemcsak a pénznek, hanem az emberi dolgoknak is. Nekem egy kicsit olyan érzésem van, hogy kevésbé vannak hozzászokva a valódi emberi gesztusokhoz, az igazi odaforduláshoz - hozzájuk, mint emberi lényhez. Mindenki kiszolgálja őket, de az másfajta kiszolgálás. Én ha pénzért csinálom, akkor sem a pénzért masszírozok, hanem a másik emberért. Azért, hogy neki minél jobb legyen, akárki is ő. Ez nem futószalag-szolgáltatás.
Hiszek ennek az egésznek az emelő erejében, és hiszek a saját erőmben, hogy képes vagyok az embereknek valami értékeset adni. És valamiért valóban azt mondják, hogy ez most valami különleges, hogy ilyen masszázsban még nem volt soha részük, hiába járnak masszázsra rendszeresen...
A munkáról könnyebb írni, meg tulajdonképpen mostanság szívesebben is foglalkozom vele, mert sokkal nyugisabb, bizto(nságo)sabb terep.
Egy kicsit ellazultam most a futárkodásban. Rendes és kedves vagyok, ahogy eddig is, meghúzom, ha meg kell húzni, és mindig kimentem a céget a ráégett fuvarokból, de már nem veszem olyan véresen komolyan, hogy minden pillanatban elvárjam magamtól, hogy a maximumot teljesítsem. Már nem akarok én lenni a legjobb, leggyorsabb futár - csak teszem, amit tennem kell. És jobb is így, sokkal kevésbé stresszes, és kevésbé zavar, ha mások akadályoznak a haladásban. Akkor ez van - nincs akkora jelentősége.
És mindez azért alakult így elsősorban, mert már nem ettől függ, hogy fogok-e éhezni a hónap végén. Mondhatni megélhetési futárból hobbifutárrá avanzsáltam, már nem ez az egyetlen kereseti forrásom. Beindult a szállodai masszázs, és a legelitebb, ötcsillagos szállodába is bekerültem, ahol az alapon felül borravalóra is lehet számítani. És ez azért nagyon-nagyon jó, mert a masszázs esetén ez már erősen teljesítményfüggő. És minden nagyzolás nélkül, de úgy tűnik, hogy én nem kicsit vagyok jó. Nagyon elégedettek velem. És ezt könnyen ki is tudják fejezni, egyrészt mert dúsgazgadok, másrészt itt általában nem a konkrét pénz forog kézről kézre, hanem a vendéget a recepciósok külön megkérdezik, hogy mennyi borravalót szeretne a masszőrnek adni, és aztán ezt az összeget ráterhelik a szobájával együtt a számlájára, ami szerintem eléggé megkönnyíti a folyamatot.
Sokan kérdezi(te)k, hogy akkor miért nem hagyom már ott a Pajtit a búsba, mit szenvedek az utcán napi nyolc órát, amikor annál egyetlen masszázzsal is többet keresek. Hát egyrészt azért, mert a Pajta minden hónapban biztos. Így nem kell aggódnom, hogy hó végére bajba kerülök-e, meglesz-e ehhez az elegendő számú masszázs. Azért ez a szolgáltatóipar eléggé lutri jellegű - egyszer lehívtak pl. Hévízre az ottani ötcsillagosba, mert jött egy ukrán csoport, akik nagyon sok masszázst lefoglaltak, csináltam két nap alatt tíz masszázst - most ellenben üresben punnyadok itt bent a hotelben, és semmi nincs kilátásban, sőt ezen a héten egyáltalán nem volt beugrós masszázsom, mert amikorra be voltam írva, akkor nem kért senki, amikor viszont nem voltam beosztva, és más programot szerveztem, akkor akartak volna behívni. És a héten már nem is lesz semmi, mert a hétvégén Erdőbényére megyünk. Ergo egész hét alatt ezt a kétezer forintnyi 'ügyeleti díjat' kerestem. Erre nem lehet alapozni. Ellenben múlt vasárnap szép zsíros borravalókat kaptam, és ha mindent összeadok, akkor aznap 28000 forintot kerestem, 12-t a masszázsokért, 16-ot borravalóként. Csak hát ilyen mákom nincsen minden nap... :-)
Elég durva érzés belegondolni egyébként, hogy ezek az emberkék itten 25000 Ft-ot fizetnek ki a szállodának azért, hogy én 75 percben foglalkozzak velük. És a borravalót még ezen felül. Szóval hogy ez nekik tényleg megéri. Persze, ők teljesen más rendszer szerint élnek, ahol a pénznek egészen más értéke van...
És nemcsak a pénznek, hanem az emberi dolgoknak is. Nekem egy kicsit olyan érzésem van, hogy kevésbé vannak hozzászokva a valódi emberi gesztusokhoz, az igazi odaforduláshoz - hozzájuk, mint emberi lényhez. Mindenki kiszolgálja őket, de az másfajta kiszolgálás. Én ha pénzért csinálom, akkor sem a pénzért masszírozok, hanem a másik emberért. Azért, hogy neki minél jobb legyen, akárki is ő. Ez nem futószalag-szolgáltatás.
Hiszek ennek az egésznek az emelő erejében, és hiszek a saját erőmben, hogy képes vagyok az embereknek valami értékeset adni. És valamiért valóban azt mondják, hogy ez most valami különleges, hogy ilyen masszázsban még nem volt soha részük, hiába járnak masszázsra rendszeresen...
2011. június 22., szerda
vack
Ma volt az első, igazán egyedüllevős órám az új helyemen. Hihetetlen jó érzés saját kis vacokkal rendelkezni. Jó, oké, ez sem saját, de bő két hónapig csak én fogok itt élni egyedül és senki más. Nem osztozom senkivel a lakáson, nincs másik szoba, nincs kire tekintettel lenni, nincs, aki korlátozna abban, hogy éppen mit csinálok, vagy hogy mennyire és hogyan vagyok felöltözve. Nem mintha ez engem igazán zavart volna, nem zavart, csak épp a szabadság érzetét nem adta meg ennyire.
Nehezen viseltem ezt a három hétnyi lakások közötti ingázást és a velejáró önállótlanság-érzetet, és olyan albérletem is rég volt már, ahol nem volt lakótársam. És akkor még ez nem is volt feltétlenül könnyű, mert akkor (22-23 évesen) még nem szerettem annyira magam, és ezért sokkal nehezebb volt magammal lenni. Ma viszont meló után - mivel a masszázshoz már elő volt készítve minden - egy órára még úgy döntöttem, hogy amíg meg nem jön a vendégem, csak magamnak leszek, és nagyon jó volt. Hirtelen olyan boldogság öntött el, hogy ugrálni kezdtem a lakásban, ahogy örültem neki, és hanyatt vetettem magam az ágyra. Kész voltam. Rég tudtam már így spontán, magamról megfeledkezve, ennyire intenzíven örülni valaminek. Nagyon jól jön ez most nekem. A galériát meg - azontúl, hogy ott van az alvóhelyem - lényegében berendeztem masszázsszobának. Soha nem volt még külön masszázsszobám :-)
Na jó, most ilyen kis gyerekes örülésféle van, lehet rajta mosolyogni, csak tessék :-)
Én pedig megyek is aludni, ma jó korán alszom, rám is fér és meg is érdemlem, ha már ennyit melózok.. :-)
--
Azt hiszem, ez volt az első olyan dolog, ami fájt. Az első.
Azt hiszem, azért, mert ez volt az első olyan dolog, amihez közöm volt.
Eddig minden tőlem függetlenül történt, nem volt vele interferenciám. De most...
Mintha nem a másik tette volna, hanem én.
Igen, megvan. Ez az a pont. Az a törésvonal, ahol be tud törni belém a saját démonom.
Végsősoron mégiscsak minden rólam szól és nem őróla. Soha semmi nem szól a másikról, azt te csak hiszed, hogy neked bárki is fájdalmat tud okozni önmagadon kívül.
--
Az exem azt kérdezi, nem akarom-e megtanítani a csaját arra, hogy hogyan kell vele bánni.
Nagyon sokszor volt már olyan érzésem, hogy én vagyok az egyetlen a földön, aki tud bánni azzal, akivel éppen szemben áll. És hány levelet kaptam, amiben az állt: "te vagy az egyetlen, akinek ezt el tudom mondani", és hányan mondták már, hogy én vagyok az egyetlen, aki megérti őket.
"Vagy elég lenne a szívedből egy kis szívsejtet beültetni."
Ja, igen, hát lehet, hogy itt van a kutya elásva.
Nehezen viseltem ezt a három hétnyi lakások közötti ingázást és a velejáró önállótlanság-érzetet, és olyan albérletem is rég volt már, ahol nem volt lakótársam. És akkor még ez nem is volt feltétlenül könnyű, mert akkor (22-23 évesen) még nem szerettem annyira magam, és ezért sokkal nehezebb volt magammal lenni. Ma viszont meló után - mivel a masszázshoz már elő volt készítve minden - egy órára még úgy döntöttem, hogy amíg meg nem jön a vendégem, csak magamnak leszek, és nagyon jó volt. Hirtelen olyan boldogság öntött el, hogy ugrálni kezdtem a lakásban, ahogy örültem neki, és hanyatt vetettem magam az ágyra. Kész voltam. Rég tudtam már így spontán, magamról megfeledkezve, ennyire intenzíven örülni valaminek. Nagyon jól jön ez most nekem. A galériát meg - azontúl, hogy ott van az alvóhelyem - lényegében berendeztem masszázsszobának. Soha nem volt még külön masszázsszobám :-)
Na jó, most ilyen kis gyerekes örülésféle van, lehet rajta mosolyogni, csak tessék :-)
Én pedig megyek is aludni, ma jó korán alszom, rám is fér és meg is érdemlem, ha már ennyit melózok.. :-)
--
Azt hiszem, ez volt az első olyan dolog, ami fájt. Az első.
Azt hiszem, azért, mert ez volt az első olyan dolog, amihez közöm volt.
Eddig minden tőlem függetlenül történt, nem volt vele interferenciám. De most...
Mintha nem a másik tette volna, hanem én.
Igen, megvan. Ez az a pont. Az a törésvonal, ahol be tud törni belém a saját démonom.
Végsősoron mégiscsak minden rólam szól és nem őróla. Soha semmi nem szól a másikról, azt te csak hiszed, hogy neked bárki is fájdalmat tud okozni önmagadon kívül.
--
Az exem azt kérdezi, nem akarom-e megtanítani a csaját arra, hogy hogyan kell vele bánni.
Nagyon sokszor volt már olyan érzésem, hogy én vagyok az egyetlen a földön, aki tud bánni azzal, akivel éppen szemben áll. És hány levelet kaptam, amiben az állt: "te vagy az egyetlen, akinek ezt el tudom mondani", és hányan mondták már, hogy én vagyok az egyetlen, aki megérti őket.
"Vagy elég lenne a szívedből egy kis szívsejtet beültetni."
Ja, igen, hát lehet, hogy itt van a kutya elásva.
2011. június 18., szombat
jókívánság egy igaz baráttól
"De jót tett ez neked. Sokkal érettebbnek tűnsz, mint amikor legutóbb találkoztunk.
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy sok ilyen fájdalmat kívánok még neked, mert jó hatással van rád."
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy sok ilyen fájdalmat kívánok még neked, mert jó hatással van rád."
2011. június 9., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)