munkáról, ha másról nem

Rég írtam beszámolót - nem csoda, hiszen az életem nem a legegyszerűbb téma jelenleg...

A munkáról könnyebb írni, meg tulajdonképpen mostanság szívesebben is foglalkozom vele, mert sokkal nyugisabb, bizto(nságo)sabb terep.

Egy kicsit ellazultam most a futárkodásban. Rendes és kedves vagyok, ahogy eddig is, meghúzom, ha meg kell húzni, és mindig kimentem a céget a ráégett fuvarokból, de már nem veszem olyan véresen komolyan, hogy minden pillanatban elvárjam magamtól, hogy a maximumot teljesítsem. Már nem akarok én lenni a legjobb, leggyorsabb futár - csak teszem, amit tennem kell. És jobb is így, sokkal kevésbé stresszes, és kevésbé zavar, ha mások akadályoznak a haladásban. Akkor ez van - nincs akkora jelentősége.

És mindez azért alakult így elsősorban, mert már nem ettől függ, hogy fogok-e éhezni a hónap végén. Mondhatni megélhetési futárból hobbifutárrá avanzsáltam, már nem ez az egyetlen kereseti forrásom. Beindult a szállodai masszázs, és a legelitebb, ötcsillagos szállodába is bekerültem, ahol az alapon felül borravalóra is lehet számítani. És ez azért nagyon-nagyon jó, mert a masszázs esetén ez már erősen teljesítményfüggő. És minden nagyzolás nélkül, de úgy tűnik, hogy én nem kicsit vagyok jó. Nagyon elégedettek velem. És ezt könnyen ki is tudják fejezni, egyrészt mert dúsgazgadok, másrészt itt általában nem a konkrét pénz forog kézről kézre, hanem a vendéget a recepciósok külön megkérdezik, hogy mennyi borravalót szeretne a masszőrnek adni, és aztán ezt az összeget ráterhelik a szobájával együtt a számlájára, ami szerintem eléggé megkönnyíti a folyamatot.

Sokan kérdezi(te)k, hogy akkor miért nem hagyom már ott a Pajtit a búsba, mit szenvedek az utcán napi nyolc órát, amikor annál egyetlen masszázzsal is többet keresek. Hát egyrészt azért, mert a Pajta minden hónapban biztos. Így nem kell aggódnom, hogy hó végére bajba kerülök-e, meglesz-e ehhez az elegendő számú masszázs. Azért ez a szolgáltatóipar eléggé lutri jellegű - egyszer lehívtak pl. Hévízre az ottani ötcsillagosba, mert jött egy ukrán csoport, akik nagyon sok masszázst lefoglaltak, csináltam két nap alatt tíz masszázst - most ellenben üresben punnyadok itt bent a hotelben, és semmi nincs kilátásban, sőt ezen a héten egyáltalán nem volt beugrós masszázsom, mert amikorra be voltam írva, akkor nem kért senki, amikor viszont nem voltam beosztva, és más programot szerveztem, akkor akartak volna behívni. És a héten már nem is lesz semmi, mert a hétvégén Erdőbényére megyünk. Ergo egész hét alatt ezt a kétezer forintnyi 'ügyeleti díjat' kerestem. Erre nem lehet alapozni. Ellenben múlt vasárnap szép zsíros borravalókat kaptam, és ha mindent összeadok, akkor aznap 28000 forintot kerestem, 12-t a masszázsokért, 16-ot borravalóként. Csak hát ilyen mákom nincsen minden nap... :-)

Elég durva érzés belegondolni egyébként, hogy ezek az emberkék itten 25000 Ft-ot fizetnek ki a szállodának azért, hogy én 75 percben foglalkozzak velük. És a borravalót még ezen felül. Szóval hogy ez nekik tényleg megéri. Persze, ők teljesen más rendszer szerint élnek, ahol a pénznek egészen más értéke van...

És nemcsak a pénznek, hanem az emberi dolgoknak is. Nekem egy kicsit olyan érzésem van, hogy kevésbé vannak hozzászokva a valódi emberi gesztusokhoz, az igazi odaforduláshoz - hozzájuk, mint emberi lényhez. Mindenki kiszolgálja őket, de az másfajta kiszolgálás. Én ha pénzért csinálom, akkor sem a pénzért masszírozok, hanem a másik emberért. Azért, hogy neki minél jobb legyen, akárki is ő. Ez nem futószalag-szolgáltatás.

Hiszek ennek az egésznek az emelő erejében, és hiszek a saját erőmben, hogy képes vagyok az embereknek valami értékeset adni. És valamiért valóban azt mondják, hogy ez most valami különleges, hogy ilyen masszázsban még nem volt soha részük, hiába járnak masszázsra rendszeresen...