bíztató... :)

http://galad.freeblog.hu/archives/2010/09/13/Esonap/
(bár azon csodálkozom, hogy a legutóbbi esőnap ihlette ezt a bejegyzést, mert az eddigiek hál'isten nem voltak túl vészesek, csak az eső esett nyolc órán át, de nem volt se szél, se igazán hideg.)

...és a kommentek közt:

Kérdés: "örülnék, ha írnál mág a negatív oldaláról a melódnak. ez engem próbára tesz gondolatban, hogy ha lehetőség adódik, akkor akarom-e?"

Válasz: "nincs negatívuma, ha bírod az évi ~22 000km-t városban, függetlenül a domborzattól, forgalomtól, hőmérséklettől és csapadéktól. Ha össze tudsz rakni évente és fenn is tudsz tartani egy-két bringát a havi ~80 000Ft-ból (plusz ~8 000Ft kredit), beleszámolva a defekteket, az átlagban kéthavonta elfogyó külsőt, az átlag egy évet bíró cipőt és sisakot, a nagyságrendileg 150 000Ft értékű téli ruházatot (ennyit ér ami egy nap rajtam van télen). Ha ez mind belefér, akkor beszéld meg az izületeiddel, izmaiddal, emésztéseddel (az átlag kalóriafogyasztás 3-4szeresét produkálod), plosztatáddal, aranyereddel és keringéseddel.
Ja és a hatodik hónap körül, amikor már azt hiszed jól megy, de a rutin még nem mély, akkor próbáld meg nem eltöretni az állkapcsod, vagy a kulcscsontod (=futárinfluenza) autó által. Igazából az egész úgy jó ahogy van. Pont, mint bárakármelyik drog."

:)

symbolic

Álmomban megkaptam az utolsó címemet, de tovább kellett adnom Neki, mert lenéztem, és azt láttam, hogy az én lábam egy betontömbben áll, kettőnk közül Ő az egyetlen, aki lépni tud.

facebook

Sok gondolat van bennem, amiről szívesen írnék...
Ám sajnos effektíve még mindig gépelésképtelen a gépem. Azért egy ctrl+C-ctrl+V-t le tudok vele nyomni, és szerintem érdemes is:

" ... Azt hiszem, az ember elsősorban ebben különbözik az állattól, mindent fokozni akar. Nem elégszik meg azzal, ami Van. Vagy inkább, nem akar tudni róla. (...) Épp elég lenne mindezzel szembenézni. Dolgozni rajta. Leszámolni az illúzióval, hogy ezt valaha is le lehet rendezni. Mégis dolgozni rajta, nap mint nap. Önvizsgálatot tartani, ahányszor bezárjuk a szívünket, ahányszor az érzelmeink hülyét csinálnak belőlünk, ahányszor megszólíthatatlanokká válunk, ahányszor, ahányszor. Ehelyett leülünk a net elé, főleg Facebookozni, vagy hasonlózni. (...) És lehet, hogy ki tudsz szállni a hétköznapok őrületéből, hogy éjnek idején találsz ott valakit, aki jobban megért, mint az épp melletted ülő, fekvő szuszogó hús-vér lény, de szerintem ez a „jobban megértés” jelenti a legnagyobb veszélyt.

Ülj le és vizsgáld meg magad, miért benned ez a hit? Miért akarod azt hinni, hogy, csak mert kialakítottál magadról egy nagyon profi, kedves, érdekes, menő virtuális vagy nem virtuális (egyre megy) imidzset, jobban meg fog érteni valaki? Igen, esetleg beléd szeretnek, megeshet, hogy dicsőítenek. De jobban megérteni nem fognak. És talán jobban szeretni sem, mint az, aki neked reggelente kávét főz, vagy néha őszintén megölel, az, akivel megosztod most, ebben a pillanatban az életed. ... "

Folyt. köv. itt. Okos cikk. Elolvasod.

záró akkord

Ahogy ott ült, és a zenéről beszélt, körlégzéssel szívva barna kis szivarkáját, kezében vörösboros pohárral, a bal oldalán puha, mosolygós, bújós szép cicával, olyan könnyű lett volna elhinni, hogy ez mindigis így volt és mindigis így lesz.
Csalóka látszat.
A zongora, a zöld tea és a misztikus megfejtések koronázatlan királya elrepült messzi földre.

nincs több magyarucca.
nincs több kékkanapé.
"nothing lasts forever..."

és mindenkinek a szabadon választott botrányos helyzetű családtagját, aki még ide sem volt képes eljönni, annyira leszarja ezt.

http://www.youtube.com/watch?v=_wucurZ02bI

miért?

Reggel pontosan azzal az érzéssel ébredtem, ami három évvel ezelőtt volt bennem. Nem értem, miért jelent meg bennem. Nincs ennél sötétebb érzés. Ha van pokol meg kárhozat, akkor az lehet ilyen.

És úgy tűnik, megint elkezdődött egy minden-kijön-belőlem-emésztetlenül-korszak. Nem túl előnyös a munkám szempontjából.

Boldoggá tesz-e az öröm?
Azt hiszem, nem.
Legalábbis ahhoz én még nem értem meg...
Ha sosem lenne, nem érezném így a hiányát.