the other side of the coin

Bizony, bizonyos területeken még mindig kőkemény határok vannak.

Mert akármennyire is a Végtelen Szeretetről, Aloháról, Ohanáról, a számomra kijelölt Útról, éltető megerősítésekről, kemény próbatételek legyőzéséről, fontos felismerésekről, örömteli felszabadulásról, teljes bizalomról, nagyon mély gyógyulásokról és csodálatos egymásra találásokról szólt az elmúlt hat nap, mégis össze tud törni az exem egyetlen érzéketlen, tapintatlan megnyilvánulása egy pillanat alatt, még ha tudatosan nem is nekem szánta azt. Akkor is, ha sokkal nagyobb és szándékosabb bántásokkal, bunkósággal és csalódásokkal kellett megbirkóznom Felőle, mióta szakítottam vele, hogy nem is értem, hogy bírtam ki emelt fővel mindent.

Újra és újra rá kell döbbennem arra, amit a nálam bölcsebb, tapasztaltabb jóemberek mondtak már annyiszor nekem: hogy az érmemnek két oldala van. Hogy nem lehet csak a Jóra, csak az Örömre megnyílni, mert azzal az érzékenységgel, ami képessé tesz szeretni, a tiszta, őszinte befogadással nem csak a Mennyre nyílik meg a kapu, hanem a Pokol fájdalmaira is.

És leszarom. Lehet, hogy most épp mar és fáj, de leszarom akkor is. Mert ez tesz képessé arra, hogy pontosan az legyek, aki vagyok, és azt tudjam adni, amit senki más - és én önmagam szeretnék maradni bármi áron.
És eljön az, aki ezt tiszteli is.

In Memoriam

...mit tennék most, ha lenne bátorságom...?

(...megtenni, amit úgy érzem meg kell tennem - hogy az lehessek, aki lenni szeretnék,
felvállalni önmagam a sebezhetőségemmel együtt,
valóra váltani az álmaimat...)

...ezeket gondoltam ma este végig.
És közben észrevétlenül, erőlködés nélkül megtettem őket...

sose szégyelld

"Kész vagyok tőled. Az első perctől fogva, ahogy megláttalak, kész vagyok tőled." - ezt ilyen hajnali egy körül mondta ki egy óvatlan pillanatban, aztán meg is bánta egyből, és megsemmisülten hazamenekült.

Pedig nagy bátorság kimondani ilyen szavakat.

Miért működnek ilyen kifacsartan a dolgok? Miért olyan világban élünk, amiben szégyellnünk kell az őszinte érzéseket, az őszinte szavakat?

madárpár

Madárpár vagyunk. Olykor ki-kirepülünk egy időre egymás fészkéből, hogy aztán új szelekkel térjünk vissza, és új szemekkel lássuk szépnek egymást.

Friday late at night

"Megnyomnád a hátam?" - kérdezte ő, többezer masszázzsal a háta mögött, ő, aki akár a mesterem, akár a párom is lehetne, de végül is csak egy nagybetűs Férfi, akit most látok másodszor életemben.
Kiroppantottam néhány mozdulattal, és azt mondtam, most csak ennyi. Fáradt voltam, nem akartam többet adni.
Meglepett, hogy mégis mennyire elégedett volt.

 "Masszírozni nem nagy dolog, a hátamat bárki meg tudta volna masszírozni. De pontosan azt az egy mozdulatot megtalálni, amire nekem most szükségem van, ez a nem semmi. Egész életemben három embert ismertem csak, aki így tudott a hátamhoz érni. Ez nem bók. Tényközlés.

Ez a képesség, ami benned van... ha ezt használnád, és szabadjára engednéd... Használd az erőd! Tudod te jól, hogy mire gondolok. Talán félsz tőle? Ne félj tőle. Merd használni! És ne pazarold ilyen hülyeségekre... (=pasiügyek)
Ez a valami, ami benned van - nevezzük valaminek - olyan a férfiaknak, mint a méheknek a virágok édes nedve. Vonzza őket.

Elkötelezted-e már magad a gyógyításnak?
Fejben talán igen, de itt még nem... (a szívére mutat)
Egy nőnek meghozni azt a döntést, hogy ennek szenteli az életét, legalább olyan fontos döntés, mint a házasság vagy a gyermekvállalás. Amíg meg nem hoztad ezt a döntést, addig nem leled meg a nyugalmadat egyetlen férfi oldalán sem. De ha ez megvan, az olyan nyugalmat ad neked, hogy meg fogod találni a békét egy férfi mellett is.

Tudsz-e róla, hogy mit miért teszel? Amikor bármit teszel vagy mondasz, tudod-e, hogy miért csinálod? Mit akarsz vele elérni?
Ez a tudatosság. Nagyon fontos dolog. Tudd, hogy mit miért csinálsz. Tudatosság nélkül szétszórod az energiáid."

valszám vizsgatételek

Ezt egykori kedvesem találta otthon, és átküldte, mert olyan "Iduságosság" :)
Olyan 5 évvel ezelőttről...