the other side of the coin

Bizony, bizonyos területeken még mindig kőkemény határok vannak.

Mert akármennyire is a Végtelen Szeretetről, Aloháról, Ohanáról, a számomra kijelölt Útról, éltető megerősítésekről, kemény próbatételek legyőzéséről, fontos felismerésekről, örömteli felszabadulásról, teljes bizalomról, nagyon mély gyógyulásokról és csodálatos egymásra találásokról szólt az elmúlt hat nap, mégis össze tud törni az exem egyetlen érzéketlen, tapintatlan megnyilvánulása egy pillanat alatt, még ha tudatosan nem is nekem szánta azt. Akkor is, ha sokkal nagyobb és szándékosabb bántásokkal, bunkósággal és csalódásokkal kellett megbirkóznom Felőle, mióta szakítottam vele, hogy nem is értem, hogy bírtam ki emelt fővel mindent.

Újra és újra rá kell döbbennem arra, amit a nálam bölcsebb, tapasztaltabb jóemberek mondtak már annyiszor nekem: hogy az érmemnek két oldala van. Hogy nem lehet csak a Jóra, csak az Örömre megnyílni, mert azzal az érzékenységgel, ami képessé tesz szeretni, a tiszta, őszinte befogadással nem csak a Mennyre nyílik meg a kapu, hanem a Pokol fájdalmaira is.

És leszarom. Lehet, hogy most épp mar és fáj, de leszarom akkor is. Mert ez tesz képessé arra, hogy pontosan az legyek, aki vagyok, és azt tudjam adni, amit senki más - és én önmagam szeretnék maradni bármi áron.
És eljön az, aki ezt tiszteli is.

In Memoriam