kétél

M. Scott Peck egy zseni. Az a fajta, akit be kéne tiltani. Vagy kötelezővé tenni, de az nagyon veszélyes lenne a világ működésére. A társadalmi etikettre, a csak őszintétlenül fenntartható emberi viszonyokra, a házasságnak nevezett kölcsönös függés intézményére, a vallásos nevelésre és még mennyi mindenre, hajajj.

Még nem tudom, hogy jó vége lesz-e ennek. Félek is, de az akaratom a bátorságra és a valósághoz való hűségre nagyobb, mint a félelmem. Nem tudom, jó-e az, ha ilyen jól megtanulom egyedül is jól érezni magam, ha ettől kevésbé lesz fontos, amikor ott van mellettem. Nem kell, hogy ottlegyen, nincs rá szükségem. Ez lehetne a kezdet is, a legjobb dolgok kezdete. De csak ha minden valódi. Ki fog derülni, ki kell derülnie.

miért ne

Miért ne-időszak van. Kipróbálni új dolgokat. Lendületet venni, új dolgokat tanulni, megnyitni más csatornákat. Másként tekinteni önmagamra. Megérdemlek egy csomó mindent.

Kellett ehhez a gipsz, ez a bő egyhónapos szusszanás, hogy legyen erőm belefogni, átértékelni, újragondolni az életet. Elkezdtem komolyabban masszázst tanulni, jelentkeztem egy hétvégi okj-s tanfolyamra. Személyi edző leszek, és életmód tanácsadó.

Van ez a sokféle élet, amit élni szeretnék. Néha ahhoz van kedvem, hogy egyedül legyek, hogy mindenre legyen időm, néha szeretnék összeköltözni, és most már mindig csak egyetlen helyre térni haza, ahol az ágy közös - és a párna is. Meg jó lenne együtt átélni egy csomó mindent, de pénz csak abból lesz, ahogy a dolgokat egyedül csinálom.
Az esték gyorsan elrepülnek, és velük az élet is. Jó lenne, ha azt, amit este és hétvégén csinálok, normál munkaidőben csinálhatnám, hogy aztán élvezhessem én is a megérdemelt pihenésem. Csakhogy én másoknak ugyanebből a megérdemelt pihenéséből élek. Munkaidőben meg éhbértért gürizek, mert annyi munkalehetőség mégsincs, és annyi szabadság és magánélet mégiscsak kell, hogy azért ne minden estémet töltsem más emberek kielégítésével.
Ha majd sztármasszőr leszek, kiugorhatok a mókuskerékből, akkor majd hozzám fognak igazodni. Addig meg nekem kell.

Vagy itt kell hagyni ezt az egész fővárosi idegbajt, ki kell költözni a zöldbe, és szerénységi fogadalmat tenni, megtermelni, amit megeszünk, nézni esténként a csillagokat, és egymást masszírozni át a túlvilágba.

Végülis csak egy baj van ezzel, de az elég nagy: nem tudnám az öncélú életet elviselni. Értelmetlennek tartanám, ha nem adhatnám tovább azt, ami van bennem, ha nem tennék meg mindent, hogy jobb legyen másnak, hogy jobb legyen akárkinek...

szumma szummárum

A mi szerelmünkben az a legszebb,
hogy Ő feladna értem bármit;
én pedig ezt semmi esetre sem hagynám.