legszebb nyár

Szedegetem össze az emlékeket - milyen jó, hogy lesz ez a fényképnézegetős este, milyen jó! -, és arra gondolok, hogy tulajdonképpen ez volt eddigi életem legszebb nyara. Annyi jó történt az életre kiható változásokban, összetalálkozásokban, és annyi helyen jártam, annyi helyen jártunk-keltünk... Keltünk is, igen, és ez a legszebb az egész nyárban, ez az összefonódva ébredés, összefonódva elalvás, ami a történetünk során olyan sokáig csak elvétve adatott meg - és most már lehet, akár minden éjjel, és amikor mégsem, gondolatban, szívben olyankor is...

Magyarpolány, Kóka, Erdőbénye, Varsó, Kisnyalka, Balatonvilágos, Kisoroszi... persze nem a helyszínek fontosak, hanem amit megéltem ott... jó lenne képet találni mindenhonnan.

És köszönöm, köszönöm. Mindenkinek a mindent. A sorstól a váratlan ajándékokat.

circle

There is not a single thing that you can do without any consequence.
I'm not talking about the esoteric butterfly-bullshit now. I'm talking about real actions and their consequence. While some of them obviously have grave consequences for others, some may seem to make no effect at all.

However, they definitely have an influence on YOU.
You cannot do a single thing or say a single word or, what's even more, you cannot have a single thought without it having a certain consequence for yourself.
Because these are what determine you. They give scope for what is inside, they give a mirror thus shaping your self-image, your self-esteem or, in worst case, your self-abhorrance. There is not a single action or thought that does not take part in this process.

And from this point on you must admit that there is not a single action, word or thought that does not have an effect on others, if not on the world then at least on your own world, i.e. the people you interact with.
Because how you can treat your issues, relationships and conflicts all depend on how you treat yourself.
And how you treat yourself is basically how you live your life by your actions, your words and your thoughts.

wishes

Most, hogy az alvás rovására*, éjszakába nyúlóan egy kicsit egyedül tudtam lenni, megállapítottam, hogy legalább annyiszor többet szeretnék egyedül lenni, mint amennyiszer többet szeretnék Vele együtt lenni.
Mindezek mellett persze legalább annyival több pénzzel szeretnék gazdálkodni, mint amennyi akkor lenne, ha az imént felvázolt időmennyiséget is munkával tölteném.

Ezzel nagyjából meg is magyaráztam, miért nem írok blogot mostanában.

* (ami egyébként most annyira épp nem para, mert délután annyira fáradt voltam, hogy legalább két órára elaludtam a szállodai masszázsszobában)